Kapcsolódj Velem !

Levelek egy Gyönyör Dákinitől

PadmaShri Shakti

PadmaShri Shakti

Írásaim ,Audió anyagaim nem tudományos munkák, hanem ,tiszta ,tapasztalati élmények ! Személyes küldetésem ,hogy boldogabbá ,jobbá legyen a Világ ,hogy gyönyörös legyen a Te életed is ! Misszióm ,hogy Tisztán és Őszintén éljük a Tudatos Intimitást és a Velem való személyes találkozás után másként tekints Magadra és a téged körülvevő Világra !
Az a célom ,hogy visszaadjam a Gyönyörödet ,hogy társad legyek és az inspiráló segítőd !
Szerelmese vagyok annak amit csinálok ... Hálás vagyok érte , hogy az Álmom az Életem ...És Misszióm,hogy a Te életed is Gyönyörteljes és Boldog legyen ... Tarts Velem ! ...én megteszek érted mindent ...ezért jött létre ez az oldal is ...és születnek meg a Élmény Programok ,Cikkek ,Írások....Áldott vagyok , hogy a szerető áramlást amiben ringatózom a 'munkámnak, nevezhetem...Kívánom neked aki e sorokat olvasod , hogy legyél áldott ,boldog , fényben fürdő teljesség ....

PapNő Mesék ...

A Szerelem Templomának selymes terébe hívlak. Abba a szentélybe, ami oly puhán itat át bujasággal, a bujaság édes cseppjeivel, hogy megrészegülök tőle ... Én a Templom mesélője vagyok. Aki látta, érezte és átélte a szentséges egyesülés áldott rezgéseit és az, aki találkozott a Gyönyörgyógyító Papnők valamennyi nemzetségével. Én Padma most mesélek Neked! Hunyd be a szemed, és gyere velem! Érkezz meg ide, ebbe a szépséges végeláthatatlan kertbe! Lásd és érezd a virágok színeit! és Engedd, hogy az illatuk megcirógassa az orrodat, hogy az üzenete eljusson egészen mélyen benned… oda, ahol kinyílik a kapu a Szerelem Szentélyére...

Padma

Néhány pillanat múlva megszűntek az önkéntelen mozgások. Lelassult a lélegzet és a Mester Adilaksmi szemébe nézett. Mély lélegzetet vett.

– Hááá – húúú. Köszönöm Adilaksmi ezt az élményt! Fantasztikus! Úgy szövöd a szavakat és olyan pontosan tudod a yónikákat, a yónikák típusát, hogy az varázslatos. Azt figyeltem, hogy a hangoddal, a hangsúlyoddal és az energiáddal mit közvetítesz felém. Hogy mely részemet mozgatod meg. és bizony – bizony a szakrális, a szív és a harmadikszem csakrámat mozgattad meg. Nagyon érdekes, mert ezek női csakrák. És ahelyett, hogy nőiesen belesimultam volna ebbe a gyakorlatba, ez a férfiasságomat erősítette föl. Nagyon érdekes tapasztalás ez így. Egy teljesen „semleges” feladatból olyan energiaáramlást hoztál létre, ami eljuttatott engem a csúcsra, nagyon – nagy élmény volt. 

Képzeld el, hogy a tudósok véleménye szerint, mi emberek nem használjuk ki csak az agyunknak egy picike részét. Sokkal inkább képesek lennénk használni az egészet, ha fordítanánk erre figyelmet. Ha többet meditálnánk, ha erősítenénk a harmadik szemünket, ha az érzékeken túli érzékelést is jobban elfogadnánk. És ezzel például azt is magyarázzák a kutatók, hogy nem használjuk a gyönyör energiáit eléggé. Mert nem finomodtunk ki nem figyeltünk arra, hogy minél inkább bele tudjunk olvadni ebbe az energiába. Hogy minél szabadabban adjunk teret neki. Most az történt, hogy úgy tűnik mind a ketten többet használunk. A szexuális energiából és a tudatunkból is, mint az átlagember. Hiszen Te olyan energiákat áramoltattál, amivel a gyönyör energiáit jutattad el felém, én pedig képes voltam ezeket befogadni, magamba integrálni és megélni ennek a gyönyörét. Ez csodálatos.

Mosolygott és Adilaksmi is. De most érdekes módon benne kezdett a vágy feltámadni. Sok gondolat cikázott végig a fején. Ó csak el ne kezdje sorolni a lingamokat. Mosolygott kívül, de belül ez a gondolat járta. A Mester jobban a szemébe nézett:

– Akarsz valamit mondani?

Igen, Adilaksmi tudta, hogy megbeszélték, hogy őszinteség lesz és hogy mindent elmond a Mesterének, amit érez, hiszen így tudják jól üzemeltetni ezt az egész folyamatot. Ha a Mester tudja, mi megy benne végbe, tud neki segíteni. Adilaksmi mosolygott.

– Arra gondoltam, hogy nehogy elkezd most sorolni a lingam típusokat, mert valószínű akkor én el fogok veszni.

A Mester mosolygott.

Nem. Nem. Nem kezdem el mondani. Mi most gyakorlatokat fogunk végezni. Te már biztosan tudod, hogy milyen típus volt a yónid. De kérlek ne mondd el nekem! Viszont most yóni gyakorlatokat fogunk végezni. Szeretném, ha kiszállnál az ölemből. És nézd, ott van két jógaszőnyeg. Hozd ide! Arra fogunk lefeküdni, és Te majd a yóni gyakorlatot végzed, én pedig a lingamot. Vezetlek! Ne félj, segítek Neked!

Adilaksmi felpattant Mestere öléből, hozta a két jógaszőnyeget. Egymás mellé tette őket, majd lefeküdtek. Csodás volt itt feküdni. A fű finoman illatozott. Körben a gyógynövénykert gyógynövényei is árasztották gyógyító illatukat. Távol a vízesés hangja, ami belefolyt a kis tóba. A tavon pedig lótuszvirágok ringatóztak és illatoztak. A madarak énekeltek és az ég csodálatos kékben fürdött. Benne néhány habszerű felhő. Lefeküdtek és Mester azt mondta, rakja össze most is a talpait, és tárja szét a lábait, a kezeit pedig tegye a hasára. És most egészen egyszerűen csak lélegezzen és nézze az eget. Próbálja meg kiüríteni az elméjét, ne gondolkozzon, ne dolgozzon most az elméjével. Egészen egyszerűen csak pihenjen bele a pillanatba. Élvezze, és amikor üres az elméje, akkor kezdje el mantrázni a kedvenc mantráját. Adilaksmi nézte az eget, mélyet lélegzett. Beszívta ezt a sok finom elvarázsoló illatot. Hallgatta a vízesés hangját, ahogy a víz alázuhog. Elképzelte, ahogy finom permet megfürdeti és lecsillapítja a tüzét. Elképzelte, ahogy fürdik a tóban, ahogy alááll a vízesésnek. De ebben a pillanatban máris figyelmeztette a tudatát, hogy nem üres, hanem gondolkodik. Felnézett az égre újra, látta a felhők játékát. Megfigyelte, ahogy a felhők különböző formái különböző formákat mutatnak és felvesznek. Látott elefántot, tigrist. Látott palotát, szentélyt. Látott almát, látott virágot Aztán újra figyelmeztette az elméjét, hogy csendesedjen le. Majd elkezdett nagyon mélyen és nagyon lassan lélegezni, hogy minél inkább belenyugodjon önmagába. Hogy eltűnjenek a gondolatok. 

És amint eltűntek a gondolatok, elkezdett mantrázni. És a Mestere is vele mantrázott. Hosszú időn keresztül mantráztak így, majd a Mestere légzőgyakorlatot mutatott neki és azt mondta, hogy most hosszú időn keresztül fognak így lélegezni, és Adilaksmi csak figyelje meg a testében végbemenő változást, az energiaáramlásokat, és mindent, ami fontos. Folyamatosan lélegeztek. Együtt. A Mester adta a meg nem szűnő egyforma biztonságos ritmust a légzéshez. Adilaksmi néha elakadt. Néha elveszítette a fonalat, visszatért a gondolataiba. Látta Mestere finom arcát, ahogy az előbb a gyönyörében volt. Egyszerűen nem tudott nem gondolni rá. Aztán újra és újra és újra. Mindannyiszor visszatért, a nem gondol, az üres elme állapotába. De mindannyiszor visszatért ahhoz az archoz. Érezte, ahogy az energia felszaporodik az egész testében. A medencéjében a méhe területén indul el, aztán finoman folytatódik. Egészen végigáramlik lefelé a combjain keresztül a bokájáig, a talpakig. Majd fölfelé is, egészen amíg a két tenyerébe nem ér. 

Nagyon izgalmas volt ez az érzés. Így ebben a formában légzéstől még soha nem érezte azt, hogy kéjes áramlatok futnak keresztül a testén. Azt érezte, hogy egyre jobban koncentrálnia kell a yónikája területére. Hogy ettől a légzéstől ettől olyan, mintha a csiklójába lélegezne, és a csiklója elkezdené az energiát felvenni és ettől az energiától egyre inkább megduzzadni. Érdekes volt ez az érzés, hogy mindenféle érintés nélkül azt érzi, hogy a yónikája elkezdett duzzadni és hogy a csiklója már dupla akkora mint eddig volt. Érezte, ahogy kinyílnak az ajkai és ahogy megjelenik rajtuk a nedvesség. Ahogy finoman izgalomba jön. Érezte, hogy szeretné megérinteni. Hogy jól esne, hogyha csillapíthatná ennek a felbukkanó vágynak a tüzét. De tudta, ennek most nincs itt az ideje. És megint elvesztette a ritmust, újra kellett kezdenie a légzést. És azzal, hogy elvesztette a légzés ritmusát, elvesztette azt az előbbi érzést is, a csiklójáról és a yónikájáról. De ahogy újra lélegzett újra érezte, ahogy duzzad, ahogy kinyílik, ahogy energiával töltődik föl az egész yóni területe. 

A Mestere azt mondta, hogy lélegezzen ő így tovább, de újabb gyakorlatsort fognak fűzni a légzéshez. Az újabb gyakorlatsor pedig az lesz, hogy Adilaksmi a ki- és belégzéssel húzza össze a hüvelyét, majd engedje el. Amikor belélegzik húzza össze, amikor kilélegez engedje el, és folyamatosan ezt ismételje pumpálva ezzel az energiát a testébe. Elmondta a Mester, azt is, hogy ő a PC izmát fogja megszorítani és ellazítani a légzések által. A belégzésnél összeszorítja, a kilégzésnél pedig elengedi. És mivel a légzés ritmusa elég gyors volt, ezért Adilaksminak nagyon koncentráltan kellett figyelni arra, hogy megfelelőképpen szorítsa és lazítsa a yónikáját. Nehéz volt a gyakorlat. Túl sok mindenre kellett figyelni. A Mester azt mondta, hogy próbálja meg az egész testét ellazítani, hogy laza legyen a tónusa, miközben szaporán lélegzett és közben a légzéshez igazítva húzza össze és ernyessze el a yónikáját, a hüvely izmait. 

Érezte, ahogy megfeszül a hüvely izma, aztán ellazul és azt is érezte, hogy olyan lett a levegő körülötte, az energia, mint egy pumpa. Mintha egy pumpa lenne, ami folyamatosan a yónikáján keresztül szívja föl az energiát és juttatja be a méhnyakon, a méhszájon keresztül a méhébe, a petevezetéken át a petefészkekbe, majd megtöltődik az egész medence. Ez az érzés forró volt, bizsergető és kéjes. Nagyon érdekes volt ezt megfigyelni. Ahogy el tudta lazítani a testét és közben lélegzett és pumpálta a yónikáját egyre inkább érezte azt, hogy erősen tudja megfigyelni a belső energiamunkát. Hogy egyre erősebben látja és érzékeli, ahogy dolgozik benne a saját erőműve, a saját energiatere. Érezte azt is, hogy ettől a hüvelypumpálástól egyre izgalmasabb és picit olyan, mintha a yónikáját simogatná, mintha a csiklóját nyomná. Az előző érzésre, arra, hogy milyen kár, hogy nem érintheti meg arra most nagyon jó volt ez a gyakorlat. Mert olyan volt az összehúzások és elernyesztések által, minthogyha egy ujjacska simogatná a csiklóját. Ez egyrészről fantasztikus és izgalmas volt. Egy más részről pedig nem tudta, hogy ez a történés rendben van-e, mert úgy érezte, hogy a gyönyör hullámaira kezd fölszállni. Azt érezte, hogy egyre inkább a gyönyörben kezd ringatózni, pedig a gyakorlatra koncentrált, nem gondolt a Mesterére. Túlságosan összetett volt minden ahhoz, hogy ő most másra gondoljon. De mégis az energia és a testérzet arról szólt, hogy így elernyesztve, légzőgyakorlatot végezve és pumpálva a csiklóját és a hüvelyét lassan és hamarosan egy gyönyörhullámra fog felülni. 

Érdekes volt az érzés, mert többféle orgazmust tudott megkülönböztetni Adilaksmi. Voltak azok a gyors kisülő orgazmusok, aztán voltak azok a finomak, amik hosszú időn keresztül benne tartották egy kellemes lelki érzetben. És aztán voltak azok a nagyon ritka orgazmusok, amik megrengették az egész testét. És nagyon hosszú időn keresztül – volt, hogy napokon keresztül utána – okoztak még kisüléseket. Adilaksmi most azt sejtette, hogy valami nagyon mély és nagyon más orgazmust fog most megélni. 

Azt mondta a Mestere, hogy ne ijedjen meg, mert ő most fel fog ülni és az energiát fogja áramoltatni Adilaksmi testén. Elrendezi a csakráit. Ő folyamatosan csak figyeljen a gyakorlatra, lélegezzen. Húzza össze a hüvelyét és engedje el, miközben a Mestere lótuszülésben rendezi a csakráit. Adilaksmi ilyen gyakorlatban még nem vett részt a Mesternőjével nem csináltak ilyen jellegű gyakorlatokat. Nyílván azért, mert ehhez egy Férfi energiája kellett, nem pedig egy Női. A Mester mellette ült, és Adilaksmi elképesztő módon érezte, ahogy az egyes csakráira teszi a kezét és mintegy áramlásként egyik csakrából a másikba áramoltatja az energiát. Egészen elképesztő, elvarázsoló érzés volt. Érezte, ahogy a feltódult energiát a szakrál csakrából húzza fölfelé a Mester. Ahogy megjelenik az erőcsakrában, majd finoman elterjeszkedik a szívben. De az érdekes az volt, hogy ez nem okozott neki hiányérzetet a medencéjében, vagy egy olyan érzetet, hogy csillapodott volna egy picit is az orgazmus közeledtét jelző érzés. Csupán annyit jelentett, hogy még mindig abban az érzésben van, hogy mindjárt orgazmusa lesz. És közben betöltődött az erő- és a szívcsakrája. Semmivel sem hasonlítható érzés volt. Érezte, ahogy a Férfi erő, ahogy a Férfi energia finoman dolgozik a mezőin, a csakráin. Ahogy megjelenik az energia. Érezte ahogy a tenyér és a tenyérből áramló energia finoman húzza fölfelé a medencéjéből az energiát, most már a torokcsakrájában is van. Ott is lüktet, ott is rezeg. Aztán a harmadikszemében, és végül érzi, hogy átmelegszik a koronacsakrája. De ami különös volt, hogy még mindig nem érezte, hogy sikerült elvonni az energiabőséget medencéjéből. 

Azt érezte, hogy egyre jobban, egyre jobban, egyre jobban és hogy még mindig abban az orgazmust megelőző állapotban van. Soha nem érezte még ilyen hosszan. Néhány másodperccel az orgazmus bekövetkezte előtt szokta érezni azt, hogy jön ez a jelző érzés, hogy hamarosan elárasztja a gyönyör. És néha valóban ki tudta tolni ezt az időt, hogy hosszabb legyen ez a kéjérzet, ami megelőzi az orgazmust. De ilyen hosszan még soha nem tudta kitolni. Az is igaz, hogy nem dolgozott együtt Férfival, csupán önmagával. Önmagában, egyedül, saját magának okozott öngyönyört és most pedig bekapcsolódott egy Férfi energia is. Érdekes érzéseket érzett. Azt érezte, hogy mindjárt elárad a gyönyör benne, de hogy ez most egy teljesen más gyönyör lesz. Olyan volt, mintha a fizikain túl bekapcsolódott volna az energia. Mintha elkezdte volna érezni, hogy a szívében, a szívcsakrájában szétárad ez a gyönyör. Egyszerűen könnyek jelentek meg a szemében. Az arcán pedig megjelent a mosoly. Elérkezett az a csodálatos érzés, amikor a szívcsakrájában van gyönyöre. Amikor a szívéből nyílik ki a gyönyör virága. Amikor elárad benne a gyönyörök gyönyörének csodája. Ez nem fizikai orgazmus volt, hanem energetikai. 

Ki is nyitotta a szemét és ránézett a Mesterére. Ez önkéntelen volt. De mégis az volt mögötte, hogy odaadja a Mesterének a gyönyörét. Hogy megkapja, hogy elkapja azt a pici utat, ami a gyönyörön át a szívéhez vezet. Belenézett a ragyogó barna szempárba. A Mestere is kinyitotta a szemét ebben a pillanatban és ránézett. És érezte a szívében eláradó szépséges orgazmust. És azt is érezte, hogy egyre inkább feltódul az energia a csípőjében és hogy valóban, nemsokára, néhány másodperc múlva bekövetkezik a fizikai orgazmus is. Adilaksmi a légzés mellett elkezdett hangokat kiadni. Már egyszerűen nem bírta tartani magát, nem bírt csak a légzésre koncentrálni, de tudta, hogy most nem szabad abbahagyni sem a pumpálást, sem a légzést, mert akkor az egész gyakorlat értelmét veszíti. Elveszítik azt a sok munkát, amit már több, mint egy órája végeztek itt. 

Biztos, hogy nagy jelentősége van, amiért ezzel a gyakorlattal kezdtek. Talán szeretné érzékenyebbé tenni a testét a Mester. Vagy megmutatni azt, hogy egyedül is képes fantasztikus orgazmusra, nemcsak alapszintűre. Hogy a gyakorlatok által kiterjeszthető, kinyitható az orgazmus, és túlléphet a fizikain. Illetve összesimulhat a fizikai az energetikai a lelki és a szellemi orgazmus. Hogy nem kell ezeket elválasztani, vagy valamihez kötni. Hanem elég az, hogy jól végezzük a gyakorlatokat és van hozzá egy értő segítő. Aki segít neki abban, hogy a gyakorlatokat jól, tökéletesen hajtsa végre. Érezte, ahogy a teste önkéntelen rángásokba kezd. Érezte, hogy a hangát és a légzését már nem tudja változtatni, nem tudja uralni. Azt is érezte, ahogy a Mester szemében megjelenik az a csodálatos, óvó védő, vigyázó energia, amitől ő igazán biztonságban érezte magát. És azt is látta, hogy megjelenik a szemében a vágy, és egy icipici szikra, az öröm szikrája, hogy sikerül a gyakorlat, hogy sikerül ezt elérni. 

És érezte, hogy a méhnyakból, a méhszájból kiindultan a csiklón át, a hüvelyen át elindul az orgazmusa. Hogy betölti, hogy melegséggel tölti el az egész medence területét. Hogy finom összehúzódások pulzálnak egymás után lassan mélyen finoman és erősen. Hogy az egész teste megremeg, megrázkódik. Hogy már nem tudja számolni az összehúzódásokat. Hogy már túlmutat azon, amit ő el tud hinni és érezni. Túl mutat már saját magán. És azt is érzi, hogy ez az orgazmus már nemcsak a medencéjében, lokálisan a fizikai testében van, hanem olyan, mintha az összes csakráján átáramolna. Önkéntelen mozgásokat végez, és egy olyan energia és erő kezd el eláradni benne, hogy úgy érzi soha nem marad abba ez az orgazmus. Már olyan hosszan élvez, amit még soha nem tapasztalt meg. Hosszan és mélyen. Aztán egyszer csak a Mester elveszi a kezeit és Adilaksmi orgazmusa csendesedni kezd. Érzi, ahogy finoman elül, ahogy finoman puhán elkezd elcsendesedni. Ahogy visszahúzódnak a csakrák. Ahogy a lüktetés lassulni kezd. De még mindig megmaradnak az önkéntelen mozgások a testében. Ahogy zihálva lélegzik, de már nyugodtabban. Ahogy finoman, puhán elpihen. 

Ebben a pillanatban a Világ tetején Shíva ölében ringatózik egy végtelen, mélységes és egységes térben.

Tetszett a poszt? Oszd meg az ismerőseiddel!

Share on facebook
Facebook
Share on google
Google+
Share on twitter
Twitter
Share on linkedin
LinkedIn

Az oldalon található tartalmat szerzői jog védi !
A különböző közösségi oldalakon való megosztásuk
a szerző nevének feltűntetésével engedélyezett és ingyenes.
Minden egyéb felületen (weboldal, magazin, újság, rádió, tv, blog etc.)
való megjelenésért a szerző írásai, és az írásokból idézet rövidebb,
hosszabb gondolat csakis és kizárólag honorárium ellenében publikálható.
A szerzői jog figyelmen kívül hagyása jogi következményeket von maga után.
A szerző elérhetőségei: +36 30 658-86-68, info@padmashrishakti.hu

KAPCSOLÓDJ VELEM

Elmúltál már 18 éves?

Nem Igen

error: A tartalom szerzői jogvédelem alatt áll!

Pin It on Pinterest

Share This