Kapcsolódj Velem !

Levelek egy Gyönyör Dákinitől

PadmaShri Shakti

PadmaShri Shakti

Írásaim ,Audió anyagaim nem tudományos munkák, hanem ,tiszta ,tapasztalati élmények ! Személyes küldetésem ,hogy boldogabbá ,jobbá legyen a Világ ,hogy gyönyörös legyen a Te életed is ! Misszióm ,hogy Tisztán és Őszintén éljük a Tudatos Intimitást és a Velem való személyes találkozás után másként tekints Magadra és a téged körülvevő Világra !
Az a célom ,hogy visszaadjam a Gyönyörödet ,hogy társad legyek és az inspiráló segítőd !
Szerelmese vagyok annak amit csinálok ... Hálás vagyok érte , hogy az Álmom az Életem ...És Misszióm,hogy a Te életed is Gyönyörteljes és Boldog legyen ... Tarts Velem ! ...én megteszek érted mindent ...ezért jött létre ez az oldal is ...és születnek meg a Élmény Programok ,Cikkek ,Írások....Áldott vagyok , hogy a szerető áramlást amiben ringatózom a 'munkámnak, nevezhetem...Kívánom neked aki e sorokat olvasod , hogy legyél áldott ,boldog , fényben fürdő teljesség ....

PapNő Mesék ...

A Szerelem Templomának selymes terébe hívlak. Abba a szentélybe, ami oly puhán itat át bujasággal, a bujaság édes cseppjeivel, hogy megrészegülök tőle ... Én a Templom mesélője vagyok. Aki látta, érezte és átélte a szentséges egyesülés áldott rezgéseit és az, aki találkozott a Gyönyörgyógyító Papnők valamennyi nemzetségével. Én Padma most mesélek Neked! Hunyd be a szemed, és gyere velem! Érkezz meg ide, ebbe a szépséges végeláthatatlan kertbe! Lásd és érezd a virágok színeit! és Engedd, hogy az illatuk megcirógassa az orrodat, hogy az üzenete eljusson egészen mélyen benned… oda, ahol kinyílik a kapu a Szerelem Szentélyére...

Padma

Átsétáltak lassan a fürdőhelyiségbe. De most nem a közösbe, hanem külön a Mesternek kialakított csodálatos fürdőszentélybe. Ami a lakosztálya mögötti területen volt található. Szép volt, letisztult, nagyon ízléses és egyszerű. Mégis mély eleganciát hordozott magában az, ahogy a szürke burkolatban arany csillámok voltak elrejtve. 

Ahogy a falon a csempék fehér aranyban pompáztak és ahogy úgy voltak egymás mellé elrendezve, hogy egy szerelmeskedő párt varázsoltak elő. Természetesen ez a fürdőszentély minden olyannal fel volt szerelve, ami hozzátartozhatott egy – egy tantrikus rituáléhoz vagy szerelmeskedéshez. Vagy az azt megelőző folyamatokhoz. Egy szép masszázságy volt kinyitva, leterítve, előkészítve. Középen egy hatalmas medence, telve finom vízzel és a tetején virágszirmok úsztak. És a szirmokon megcsillanó vízcseppek csodás fényt és energiát vittek szét az egész fürdőszentélyben. Láthatók voltak a dézsák, amiben meleg és hideg víz volt. Hogyha a gőz után, ha a kívánalom úgy kívánja, dézsás fürdőt tudjanak venni, magukra tudják húzni, és a finom víz lefürdesse őket, és felfrissítse. Volt itt két puha finoman előkészített és hatalmas nagy párna, amiben meg lehetett pihenni a két párna között egy pici ópium asztalka – India jellegzetes asztala. Mély barna színben, görbe lábakkal és a tetején oda volt készítve egy kanna és két csésze. Polcok. És a polcokon csodálatos szépségű üvegek, amikben láthatólag olajok és eszenciák voltak. Csodálatos látványt nyújtott. 

Aztán voltak olyan dolgok, amik Adilaksmi számára egyelőre ismeretlenek voltak. Különböző kristályból, különböző alakú, formájú dolgok. Persze tanult arról, hogy hogyan tudja ápolni a yónikáját, és edzeni. És arról is, hogy a Férfiak milyen kristálysúlyokkal dolgoznak a lingamjuk edzésén… de ez a tudás, ez csak elméleti volt. Most azt gondolta, talán felismerte ezeket az eszközöket. Szépen sorakoztak, gyönyörű bársonnyal bevont dobozban. A különböző minőségeket árasztó kristályjátékszerek, gyógyítószerek, yónitojások, lingamsúlyok, masszírozók. Tisztító és áldó ásványok. Elvarázsoló volt a látvány és az, hogy körben az oszlopok között finom puha kelmék, amiket a szél lágyan mozgatott. Néha átjárta a jellegzetes indiai illatot árasztó fuvallat a helyiséget. 

A Mester otthonosan mozgott ebben a körben, boldogan mosolygott. Elmondta Adilaksminak, hogy ő mennyire szereti a fürdőszertartásokat. Mindenféle masszázst, olajozást, szépségápolást, az önmagával való törődést és a Kedves kényeztetését is beleértve. Hogy minden ami itt van, minden az utolsó cseppig a saját munkájához, a saját létéhez köthető. Hogy régebben dolgozott illóolajokkal, amiket távoli helyekről hoztak, és olyanokkal is, amik helyben születtek. Ma már a helyben születőket megpróbálja maga készíteni. És elmondta Adilaksminak, hogy egyik nap, amikor majd közös tanulásuk lesz, szívesen elviszi abba a gyönyörű kis műhelybe, ahol elkészíti az illóolajokat. Némelyiket lepárlással… némelyiket sajtolással… és vannak olyan különleges olajok, amiket oldószerrel kell kivonni a növényből. Nagyon izgalmasan hangzott.

Elképedt Adilaksmi, egyszerűen csodával tekintett erre a Férfira, aki olyan szeretettel és szerelemmel beszélt az olajokról, amiket a kezébe vett és megszagolt, amit ő még soha nem tapasztalt. A Mester elmondta, azért szereti ezeket az olajokat, mert mindegyik olajban benne van az a terület, ahonnan éppen származik. Az a virág vagy növény, vagy levél, amiből kisajtolja, kinyeri ezt az eszenciát. Hogy benne van a hely jellegzetessége, a föld illata, a napsütés, az esőzés, és azoknak az embereknek a vidám éneke, akik begyűjtik azokat a terméseket, leveleket, növényeket, amiből ő kinyeri az olajokat. Hogy nagyon szeret velük dolgozni. Különös viszony űzi ezekhez a csodálatos szépen tervezett üvegekhez, amikben az olajok pihennek.

Aztán olyan természetességgel kezdte el Adilaksmit beolajozni, mintha ez egy mindennapi, megszokott tevékenység lett volna az elmúlt száz évben. Lefektette őt a masszázságyra, és az előírt szezámolajjal – amit míg beszélt finoman felmelegített – elkezdte lemasszírozni Adilaksmi testét. Finom volt, de mégis határozott. Adilaksmi bár néha érezte, hogy vágyhullámok áramlanak a testén, de aztán inkább mégis azt érezte, hogy egy kellemes kényeztetésben van része, hogy egy gyógyítást kap. Hogy energiák áramlanak, miközben a Mestere érinti a testét. Először hátul kente be, aztán megkérte, hogy forduljon meg a masszázságyon és bekente elől is. Majd az ágyon lévő lepedőbe csomagolta és azt mondta:

– Gyere Adilaksmi ide a fotelokhoz. Teát töltött. Leült az egyik ilyen nagy fotelpárnára. Maga elé húzta a másikat és a begöngyölt Adilaksmit odaültette, aki félig az ölébe került így. És ebben a pózban elkezdte énekelni kedvenc mantráját és finoman ringatni kezdte, miközben a fejét a haját simogatta. Énekelte a mantrát, ringatta és simogatta. Közben fújt a szél, a finom illatot árasztó szél. Mesebeli volt ez. Adilaksmi nem is gondolta, hogy ilyen édeni állapotba tud kerülni. Olyan édeni állapotba került, hogy egy picit el is aludt. Annyira megnyugodott, annyira biztonságban érezte magát, hogy telesen megpihent. Aztán egyszer csak érezte, hogy a Mestere szólogatja és simogatja az arcát. 

– Gyere megfürdetlek! 

Először a dézsákhoz vitte Adilaksmit. Finoman kisegítette a lepedőből, majd egy pici meleg vizet zúdított a testükre. Majd elkezdte a finom szappannal fürdetni, amiről közben mesét mondott. Elmesélte, hogy minden hónapban egyszer ő maga készíti a saját, és az itt lévő összes csodálatos lény szappanát. Ő maga főzi, illatosítja. Mindenkinek a maga igénye, vagy éppen az ayurvédikus állapotára vonatkozólag. Hogy ezt megbeszélik természetesen a MedicinMan-nel és így készülnek természetesen a szappanok.

– Adilaksmi elcsodálkozott azon a csodálatos szolgálaton, amit a Mester véghezvisz és amit tesz. És mindezt olyan könnyedséggel mesélte, mintha ez egyáltalán nem lenne semmilyen nehézség. Minthogyha ez egy könnyen elérhető boldogságos időtöltés lenne. És amíg nézte a Mester szemét meg is bizonyosodott róla, hogy igen ezt ő így is gondolja. Úgy érzi, hogy szeretné hogyha mindenki aki a környezetében van, vagy aki az oltalmát, a védelmét élvezi, az valóban, igazán, teljesen ki lenne szolgálva. Olyat kapna, olyan érintést… olyat kapna a testére amit megérdemel, amitől tiszta, egész, egészséges energiák tudnak áramolni. Olyan ügyesen fürdette Adilaksmit, hogy Adilaksmi teljesen elbűvölődött. Finoman, flottul, gyorsan. Minden érintés határozott volt, tudta, hogy mit csinál és mit kell csinálni. Egy picit átsuhant Adilaksmin, hogy olyan, mint egy jó apuka, aki fürdeti a kislányát. Nem kerül el semmilyen részt, hogy a kislány minél tisztább legyen, minél illatosabb és minél egészségesebb. Aztán magát is lefürdette. És indult a finom forró zuhany fent a dézsából. Isteni volt. Majd gyorsan aláálltak a másik zuhany alá. És ez olyan gyorsan történt, hogy Adilaksmi észre sem vette és egy dézsa hidegvíz áramlott rajta végig. Érezte, mintha tűk szurkálnának végig rajta a testén. De nagyon jól esett, frissítő volt. Aztán megtörölköztek. Megtették a nyelvkaparást, a fogtisztítást. Adilaksmi megkapta a gyógyteáját. A Mester finoman kibontotta a haját, a hajvégekre kókuszolajat rakott és engedte, hogy a szabad szélnél száradjon Adilaksmi csodálatos haja. 

– Hát elkezdődik a tanulónapunk.

Adilaksmi közben végig azon gondolkodott, hogy annyira szeretne adni ennek a Férfinak valamit magából… annyira szeretné egy picit ő is elkényeztetni… Annyira látta és érezte, hogy milyen erősen működik benne a szolgálat, hogy milyen sok mindent tesz a tanítványaiért. És valószínűleg ezt a Tanítványok nem feltétlenül tudják viszonozni minden pillanatban… Lehet, hogy fel sem fogják, hogy a háttérben mekkora munka van azzal, hogy ők tanulni tudjanak. És a könnyedség, ami bár úgy látszik, hogy könnyedén megy mégis erősen megdolgozza a Mestert is. Hiszen ő is egy ember…

– Szeretnék kérni valamit. Vagyis inkább kérdezni. – mondta Adilaksmi.

– Mondd!

– Én nagyon szeretek főzni. És ugye a MedicinMan írt is nekem egy csodálatos diétát. Biztosan csodálatosan készítik el a konyhán. De mit szólnál hozzá, ha ma együtt készítenénk el az ebédet. Nem tudom, hogy szeretsz-e főzni… De mondd, lennél a segítőm?

A Mesternek könnyek szöktek a szemébe. Elbűvölődött. Elvarázsolódott. Ettől a természetességtől, ettől a mély szeretettől, ami felé áradt. Attól, hogy a tiszteletet megtartva, Adilaksmi észrevette az ő emberi mivoltát. Azt, hogy milyen jó az, amikor ő is kap. És persze minden egyes sikert boldogságnak élt meg. De mégis ez most más. Ez a csodálatos Nő adni szeretne neki valamit. Együtt szeretne vele alkotni. Mosolygott.

– Hát persze! Azt nem tudom, hogy milyen segítőd leszek, de ha az étel, amit készítesz nincs ellenedre, a MedicinMan azt mondja, hogy mehet, akkor gyere van itt nekem egy kis konyhám! Bár nincs benne semmi, de egy pillanat alatt idevarázsoljuk azt, amit kérsz. Gyere mondd! Mit szeretnél főzni?

Miközben visszamentek a hálóterembe és elkezdtek öltözködni Adilaksmi elkezdett gondolkozni azon, hogy mit is szeretne főzni, ami neki is és a Mesterének is csodás. 

– Elsőként szeretnék elkészíteni egy palak paneer-t.

– Ó nagyszerű! –mondta a Mester. Imádom! Csináljuk!

– Aztán szeretnék frissítőt is készíteni. Mondjuk egy rózsavizes limonádét. És természetesen vagy egy csapatit, vagy  öööö… talán az lenne a legjobb, mert a puri most nem jó nekem.

– Rendben! Legyen csapati! Ezzel eszük majd aaa…

– Nem! Legyen inkább naan kenyér!

– Jó! Ezzel esszük majd palak paneer-t?

– Igen! Mit szólsz hozzá? Jó lesz?

– Hát persze! Csináljuk! Jó lesz! Örülök neki! És mondd! Te nem vagy édesszáú?

– Ó dehogynem! – nevetett Adilaksmi. Ez mindig is problémát okozott, hiszen látod! Én nem vagyok olyan karcsú, mint a többi lány, mert nagyon szeretem az édességet. És mivel imádok főzni, ezért elég gyakran készítettem is. A többiek is a csodájára jártak. De hát… rajtam egy picit rajtam marad…

– Hmmm. Értem. De csodálatos vagy! Azt ugye tudod?

– Hát örülök, ha így látod! Én is szeretem a fizimiskámat. Örülök neki, hogy ilyen nőies vagyok. 

– Na jól van, akkor légy szíves segíts nekem! Mindjárt érkezik majd egy segítő és mondd el neki, hogy mit hozzon! Addig egy pici időt egyedül töltök én is, és aztán jövök. Menjünk főzni, hogy aztán tudjunk tanulni!

Adilaksmi összefogta a haját, ami közben megszáradt. Feltűzte. Egy picit kifestette a szemét szépségesen feketével. Föltett magára egy szép pontot. Ma úgy döntött, hogy a zöldet választja. Homloka közepére illesztette a kis bindit, ami kihozta szeme szépségét. Beillatosította magát a már megszokott bazsalikom citrommal. Nagyon szerette ezt, nagyon örült neki. Körüllengte. Tiszta illat volt. Finom. Elvarázsoló. 

Közben megérkeztek a konyhára a hozzávalók. És megérkezett a Mester is:

– Hölgyem! Megérkezett a segítője!

Adilaksmi ránézett és elakadt a szava. A Mester is kifestette magát indiai módon és ő is tett magára egy bindit. Olajosan fénylő bőre varázslatosan csillogott, és a fogai olyanok voltak mint egy – egy gyémánt, ahogy a mosoly mögött megcsillantak. A barna bőrön finom fehér len ing és len nadrág volt. És megzítláb érkezett… Adilaksmi jól megnézte a lábait… a mezítlábait… Tetszett neki. Szabályos volt és szép. Férfias és ápolt. És a kezei is…

– Kedves Uram! Mossa meg a kezét, aztán jöjjön, elmondom, mit csinálunk! A palak paneer az én egyik kedvenc ételem. Nagyon szeretem. Kell hozzá először is paneer, aztán spenót. Ghí-vel készítem, mert azt szeretem. Római kömény, gyömbér, koriander, kurkuma, tejszín, só, és természetesen az elmaradhatatlan garam masala. A Mester ekkor feltette a kezét szólásra:

– Oké! Akkor legyen olyan jó, és segítsen nekem! Mi az a garam masala?

– A garam masala egy fűszerkeverék. A garam jelentése csípős, a masala pedig keveréket jelent. Tehát ez azt jelent, hogy ez egy csípős keverék.

– Öööö… Nem lesz az Neked most rossz? Ugye arról volt szó, hogy a tüzedet most csillapítjuk?

Nem. Nem. Nem lesz rossz, mert olyan fűszereket tartalmaz, amik nekem kifejezetten jó. És csak egy fél kávéskanállal teszünk az egész ételbe. Éppen csak, hogy megízesítse. A többi meg, a spenót és a paneer is teljesen rendben van. Szóval a garam masala összetevői India szerte egy picit változnak. De általában fahéj, babér, római kömény, koriander, kardamom, fekete bors, szegfűszeg és őrölt szerecsendió-virág van benne összekeverve. Húsokhoz, csirkéhez és hagyma alapú mártásokhoz használják. De kitűnő lesz ehhez a spenóthoz. Némely helyeken szezámmaggal, mákkal vagy kókuszdióval is ízesítik még, hogy minél inkább ízesebb legyen.

– Á, értem. Akkor?

– Akkor a paneer-t kockákra vágjuk. A spenótot alaposan megmossuk és apróra vágjuk. Egy lábasban felmelegítjük a ghí-t és megpirítjuk benne a római köményt! Hozzáadjuk a friss gyömbért, fél perc múlva pedig a koriandert és a kurkumát. Rögtön hozzákeverjük a spenótot. Körülbelül hat – nyolc percig kevergetve sütjük, amíg összefonnyad. Ha kész, felöntjük finom tejszínnel. Ez a tejszín most kókusztejszín lesz. Megsózzuk és még három percig forraljuk. Amikor készen van, akkor belekeverjük a garam masala-t, ízlés szerint.

– Értem Hölgyem! Akkor a keze alá dolgozom!

Így is történt. Harmonikusan. Nyugodtan. Úgy mintha mindig ezt csinálták volna… úgy főztek. Jól esett ez. Finom volt. Összesimultak minden mozdulatban. Jól esett ez.

– Aztán következik a levesünk! Ez is egy semleges leves lesz, amit most ehetünk. és én nagyon szeretem! Annyiban fogunk változtatni, hogy mivel nekem most hűtésre van szükségem a végén hozzárakunk egy – egy kanál joghurtot. Mungó dhal-t fogunk készíteni. Ehhez mungóbab kell, kurkuma, ghí, római kömény, friss gyömbér, curry levél, őrölt chili, só, és egy csokor korianderlevél apróra vágva, meg egy kis joghurt. Az alaposan megmosott mungóbabot három – négyszeresére hígított vízben feltesszük főzni. Addig főzzük, amíg teljesen krémesre nem fő. Ez nagyjából harminc perc. Ha a víz kevés, közben pótoljuk. Figyeljen Uram! Egy kis edényben felmelegítjük a zsiradékot – jelen esetben a ghí-t – és megpirítjuk benne az egész római kömény szemeket. Hozzáadjuk a gyömbért és a curry levelet. Tovább pirítjuk. Belekeverjük a chilit. Majd néhány másodperc múlva levesszük a tűzről, belekeverjük a megfőtt dhal-ba. Sózzuk és összeforraljuk. Két perc forralás után, azután elzárjuk a lángot. Belekeverjük a koriander leveleket és ha úgy ítéljük meg, akkor lime-mal, citrommal, vagy joghurttal ízesíthetjjük. Jelen esetben mi most joghurtot fogunk beletenni az én kedvemért. Méghozzá azért, hogy hűtő legyen.

Nagyon ügyesen dolgoztak össze. Tényleg olyan volt, minthogyha már régóta csinálták volna. 

– A neem kenyeret – ha nem haragszol Drága Mester – megkértem, hogy hozzanak a konyháról, hiszen ma ott készítik. Tehát nem mi fogjuk elkészíteni. És már mindjárt hozzák is! A leves hamarosan megfő. És a palak paneer is mindjárt kész. Én arra gondoltm, mivel a joghurt jó hűtő, hogy mit szólnál, ha készítenénk egy joghurtos italt gyümölccsel? Mondjuk… mondjuk… monduk egy… Szereted a mangót? Merthogy én azt kértem ide.

– Ó, persze, hogy szeretem. Akkor Neked csinálunk egy mangós lassi-t, nekem meg egy rózsavizest.

– Oké. És hogy készül ez a lassi?

– Ó, nagyon egyszerűen. Két deci joghurt, másfél deci víz, egy kávéskanál kókusz- vagy nádcukor, ízesítők: rózsavíz, fahéj, kardamom, ki hogyan szereti. És természetesen jöhet bele a gyümölcs. Én bevallom, egy pici sót szoktam bele tenni, hogy jobban kihozza az ízeket. Az elkészítése nagyon egyszerű, mert az összes hozzávalót habverővel simára keverjük. Majd finoman elfogyasztjuk az italt.

Adilaksmi nagyon ügyesen mozgott a konyhában. Egyszerűen elképesztő volt. Hipp itt, hipp ott és már kész is volt. A Mester nagyon jól segített neki, mert minden szavát itta, és a keze alá dolgozott. Mire Adilaksmi elkészült egy – egy folyamattal, addigra a Mester már aládolgozott a kezének, és készíthette is a következő folyamatot. Elképesztően gyorsan és hatékonyan dolgoztak. És közben, amikor a folyamatok nem igényeltek nagyobb figyelmet, akkor mind a ketten énekelni kezdtek. Hol az egyikük énekelt valamilyen mantrát, hol a másikuk, és éppen a másik csatlakozott hozzá. Így haladtak szépen a mantra sorban behangolva magukat a napra. S lassan el is készült a reggeli.

– Ó. Egyszer jártam Európában. – mondta a Mester. Képzeld el ott egészen más étkezési szokások vannak. Náluk ez elképzelhetetlen lenne reggelire.

– Tényleg? Én úgy szeretem ezeket a meleg reggeliket! Olyan finom a gyomornak és megnyugtató. És ugye a lassik meg lehűtik a gyomrot.

– Hát értem. Én is nagyon szeretem!

Lassan tálalni kezdtek. De mielőtt tálalni kezdtek volna a Mester egy pillanatra megtorpant. Ránézett Adilaksmira és egészen egyszerűen nem tudott elmenni mellette. Átölelte. A mellkasára tette a fejét, és így álltak néhány pillanatig.

Adilaksmi semmi mást nem érzett, csak egy szívet, ami vadul kalapál. Ami tele van szeretettel. És talán szerelemmel…

Tetszett a poszt? Oszd meg az ismerőseiddel!

Share on facebook
Facebook
Share on google
Google+
Share on twitter
Twitter
Share on linkedin
LinkedIn

Az oldalon található tartalmat szerzői jog védi !
A különböző közösségi oldalakon való megosztásuk
a szerző nevének feltűntetésével engedélyezett és ingyenes.
Minden egyéb felületen (weboldal, magazin, újság, rádió, tv, blog etc.)
való megjelenésért a szerző írásai, és az írásokból idézet rövidebb,
hosszabb gondolat csakis és kizárólag honorárium ellenében publikálható.
A szerzői jog figyelmen kívül hagyása jogi következményeket von maga után.
A szerző elérhetőségei: +36 30 658-86-68, info@padmashrishakti.hu

KAPCSOLÓDJ VELEM

Elmúltál már 18 éves?

Nem Igen

error: A tartalom szerzői jogvédelem alatt áll!

Pin It on Pinterest

Share This