PapNő Mesék 2

PadmaShri Shakti

PadmaShri Shakti

Írásaim, Audió anyagaim nem tudományos munkák, hanem tiszta, tapasztalati élmények! Személyes küldetésem, hogy boldogabbá ,jobbá legyen a Világ, hogy gyönyörös legyen a Te életed is! Misszióm ,hogy Tisztán és Őszintén éljük a Tudatos Intimitást és a Velem való személyes találkozás után másként tekints Magadra és a téged körülvevő Világra !
Az a célom ,hogy visszaadjam a Gyönyörödet ,hogy társad legyek és az inspiráló segítőd !
Szerelmese vagyok annak amit csinálok ... Hálás vagyok érte , hogy az Álmom az Életem ...És Misszióm,hogy a Te életed is Gyönyörteljes és Boldog legyen ... Tarts Velem ! ...én megteszek érted mindent ...ezért jött létre ez az oldal is ...és születnek meg a Élmény Programok ,Cikkek ,Írások....Áldott vagyok , hogy a szerető áramlást amiben ringatózom a 'munkámnak, nevezhetem...Kívánom neked aki e sorokat olvasod , hogy legyél áldott ,boldog , fényben fürdő teljesség ....

PadmaShri Shakti

PadmaShri Shakti

Írásaim, Audió anyagaim nem tudományos munkák, hanem tiszta, tapasztalati élmények! Személyes küldetésem, hogy boldogabbá ,jobbá legyen a Világ, hogy gyönyörös legyen a Te életed is! Misszióm ,hogy Tisztán és Őszintén éljük a Tudatos Intimitást és a Velem való személyes találkozás után másként tekints Magadra és a téged körülvevő Világra !
Az a célom ,hogy visszaadjam a Gyönyörödet ,hogy társad legyek és az inspiráló segítőd !
Szerelmese vagyok annak amit csinálok ... Hálás vagyok érte , hogy az Álmom az Életem ...És Misszióm,hogy a Te életed is Gyönyörteljes és Boldog legyen ... Tarts Velem ! ...én megteszek érted mindent ...ezért jött létre ez az oldal is ...és születnek meg a Élmény Programok ,Cikkek ,Írások....Áldott vagyok , hogy a szerető áramlást amiben ringatózom a 'munkámnak, nevezhetem...Kívánom neked aki e sorokat olvasod , hogy legyél áldott ,boldog , fényben fürdő teljesség ....

A Szerelem Templomának selymes terébe hívlak. Abba a szentélybe, ami oly puhán itat át bujasággal, a bujaság édes cseppjeivel, hogy megrészegülök tőle …
Én a Templom mesélője vagyok. Aki látta, érezte és átélte a szentséges egyesülés áldott rezgéseit és az, aki találkozott a Gyönyörgyógyító Papnők valamennyi nemzetségével. Én Padma most mesélek Neked! Hunyd be a szemed, és gyere velem! Érkezz meg ide, ebbe a szépséges végeláthatatlan kertbe! Lásd és érezd a virágok színeit! és Engedd, hogy az illatuk megcirógassa az orrodat, hogy az üzenete eljusson egészen mélyen benned… oda, ahol kinyílik a kapu a Szerelem Szentélyére…Padma

Adilaksmi mélységes izgalommal állt az ajtó előtt.

Hallotta a saját szívdobbanásait… számtalan kép száguldott végig az elméjén. Arra kellet intenie magát, hogy térjen vissza a középpontjába.

És akkor mély lélegzetet vett:   haaa…   és finoman próbálta magát visszahívni szíve terének közepébe. Shívához imádkozott, hogy minden csodás legyen, … hogy csodálatos és elbűvölő legyen Mestere számára. Tudta, hogy az első pillanat, amikor egymás szemébe néznek, majd el fogja dönteni az elkövetkező hét évet. Tudta, hogy bárki, bármi várja is odabent szelíd alázattal és mosollyal fogja fogadni. Hiszen olyan nyitott a szíve, és olyan erős benne a vágy sorsának beteljesítésére, hogy senki és semmi nem képezhet akadályt közte és a sorsa között.

Nézte a hatalmas ajtót, ami csodálatos volt és eddig csupa titok. Hiszen egy olya részen helyezkedett el a kertben, ahová a PapNő tanulók csak akkor léphettek már, amikor a szerelem művészetét tanulták. Ők a PapNőtársaival csak távolról nézhették és vágyakozva figyelhették a Szerelem Templomának szépséges változásait. Azt, hogy hogyan öltözik díszbe az ünnepeken, hogy zeneszó, kacagás hallatszik a templom mélyéről, hogy olykor mantrázás és csöndes éneklés. Máskor meg hangos táncmulatságok. Olyan ez, mint egy titkos doboz, mint egy ajándék, amit csak egyszer kaphatunk meg, ami nagyon értékes, és olyan elképesztően csodálatos, amit nem is gondolunk. Amiről nincsen képünk. Bele sem fér az elménkbe.

Adilaksmi nagyon várta ezt a pillanatot. Nézte az épületet, aminek az ajtajában állt, ami hatalmas volt, faragot szobrok díszítették szerelmeskedő párokkal és a köveken aranypor csillámlott meg, merthogy nemrég avattak egy Szent PapNőt a Szerelem Művészévé itt a templomban. S ilyenkor arany csillámporral hintik be a templom minden zugát. Megünnepelve, hogy egy újabb Gyógyító Művész újabb Szentség beavatódott. 

Adilaksmi tudta, hogyha átlép a kapun közelebb kerül egy lépéssel sorsának felfényesülő beteljesüléséhez. Hogy az eddig zárt lótuszszirmok finoman kinyílnak majd és végre beteljesítik sorsukat.

És ekkor, ebben a pillanatban zörejeket hallott, s a hatalmas kapu lassan, finoman nyílni kezdett. Még egyszer végignézett magán, a gyönyörű mélységes áldott vörös ruháján. És egy nagy lépéssel belépett a Szerelem Templomába. 

Minden kép, ami elé tárult egészen más volt, mint amiről eddig ő gondolkodott. Egy hatalmas kertbe lépett. Gyönyörű volt, színes és illatos. Olyan virágok díszítették, amelyeket ő még soha nem látott pompázatos színekben. Fehér és színes pávák sétáltak a kertben, és olyan volt, mintha ebben a pillanatban csak ő és a természet lenne itt, senki mást nem látott. Úgy érezte magát, mintha minden lépésnél, ami a kerten át vezetett Shíva hatalmas gyönyörű vigyázó szemei követnék. Mintha Shíva és Shakti fentről néznék őt. Minden egyes kecses mozdulatát, légvételét, gondolatát.

A kert hatalmas volt és gyönyörű; körbevett egy Templomot. Ami bár kisebb volt, mint a falak, amik körülvették, mégis monumentális és nagy volt. Úgy nézett ki, mint egy lótuszvirág. Senkit nem látott. Csak önmagát és a benne lévő Istenét. Mostanra teljesen megnyugodott. Egy olyan nyugalom szállta meg, amit ima és meditáció közben szokott érezni, vagy sokszor, amikor gyakorolt, vagy amikor a feladatait látta el az Ashramban. Egy végtelen béke és talán önmegadás, odaadottság. Úgy érezte magát, mint egy szépséges madár, aki repülni tanul, és most kell egy magas szikláról először a mélybe zuhannia és bízni abban, hogyha kitárja a szárnyait repülni fog és magasabbra jut, mint ahonnan elindult. És miközben szárnyal, szépségeknek lesz majd tanúja, érzi majd az elemeket és a léggel szárnyalva egészen magasra jut: Isten szívébe, Shiva harmadik szemébe, hogy onnan áldása legyen a világnak. 

Puhán lépdelt és azt érezte magán, hogy mégis szaporán veszi a levegőt, pedig belül nyugodt és hogy ez már nem a félelem légvétele, hanem az izgalomé. Ott várja bent a Mestere és megérezte a Mester energiáit, amit még soha nem érzett … a férfierőt, az igazi Nap sütését a medencéjében. Érezte, ahogy a talpain a bokáin keresztül finoman áramlik föl, úszik a testébe egy izgató, kéjes belül csókokat adó forró energia. Ami lassan a léptei nyomán eléri a jóniját és olyan mintha körbetáncolná, megérinti a jóni szentélyét mindenhol. Finoman körülöleli, megsimítja puha bársonyát, mintha érintené az energia. Aztán érezte, hogy megtelik a medencéje ezzel a finom energiával, majd kúszik fölfelé, áthalad a csakráin, majd egyszer csak megérkezik a szívébe, amitől egy pillanatra meg kellett, hogy álljon… szívbemarkoló volt az energia, olyan erős, alig kapott levegőt. Forróság lett úrrá rajta, szeretett volna levetkőzni, kiverte a víz és érezte, ahogy a torokcsakráján felfelé haladva megérkezik az energia a harmadik szeméhez és a korona csakrájához. De valami különös érzés uralkodott az ajkain, olyan volt, mintha az energia belülről csókolózott volna vele   húúú…   nagyot sóhajtott, ez még csak az energiája és még csak nincs is velem egy térben, valóban igaz, amit a Mesternője mondott. „Két csodálatos szellem fog találkozni, két örök életű szellemi lény, akik egyek és isteniek- és ez nagyon erős lesz Adilaksmi!” – mondta a Mesternő. És most, ahogy haladt befelé a kerten át a templomba és megérezte az új Mestere a férfi Mestere energiáját megértette a szavakat „nagyon erős…” „nagyon erős…” Érezte, hogy mindjárt az ajtóhoz ér. 

Még egyszer körbenézett a kertben, hogy bevésse jól az elméjébe és tudatába, mert számára ez még fontos volt. A pillanatvarázsokat igyekezett becsomagolni, elraktározni. Ezek a pillanatvarázsok vitték át a számára nehezebb időszakokon Most is ez történt. Visszanézet egy mélyet lélegzett, az édes buja virágillatokat beszívta, a szemével meg végigpásztázta a kert megannyi szépségét. Majd mély alázattal letérdelt az ajtóba. Kezeit a feje fölé tette és a homlokát a padlóra rakva kezeivel jóni mudrát alkotott és így kért bebocsátást férfi Mestere Szent Templomába…

Tetszett a poszt? OSZD MEG AZ ISMERŐSEIDDEL!

Share on facebook
Share on google
Share on twitter
Share on linkedin
Share on email

Az oldalon található tartalmat szerzői jog védi!

A különböző közösségi oldalakon való megosztásuk a szerző nevének feltűntetésével engedélyezett és ingyenes.

Minden egyéb felületen (weboldal, magazin, újság, rádió, tv, blog etc.) való megjelenésért a szerző írásai, és az írásokból idézet rövidebb, hosszabb gondolat csakis és kizárólag honorárium ellenében publikálható.

A szerzői jog figyelmen kívül hagyása jogi következményeket von maga után.
A szerző elérhetőségei: +36 30 658-86-68, info@padmashrishakti.hu

error: A tartalom szerzői jogvédelem alatt áll!

Elmúltál már 18 éves?

A padmashrishakti.hu erotikus jellegű tartalmakkal foglalkozik. Kérjük nyilatkozz, hogy elmúltál-e már 18 éves. Weboldalunk használatával elfogadod az adatvédelmi nyilatkozatunkat.