PapNő Mesék 25

Kapcsolódj Velem !

Levelek egy Gyönyör Dákinitől

PadmaShri Shakti

PadmaShri Shakti

Írásaim ,Audió anyagaim nem tudományos munkák, hanem ,tiszta ,tapasztalati élmények ! Személyes küldetésem ,hogy boldogabbá ,jobbá legyen a Világ ,hogy gyönyörös legyen a Te életed is ! Misszióm ,hogy Tisztán és Őszintén éljük a Tudatos Intimitást és a Velem való személyes találkozás után másként tekints Magadra és a téged körülvevő Világra !
Az a célom ,hogy visszaadjam a Gyönyörödet ,hogy társad legyek és az inspiráló segítőd !
Szerelmese vagyok annak amit csinálok ... Hálás vagyok érte , hogy az Álmom az Életem ...És Misszióm,hogy a Te életed is Gyönyörteljes és Boldog legyen ... Tarts Velem ! ...én megteszek érted mindent ...ezért jött létre ez az oldal is ...és születnek meg a Élmény Programok ,Cikkek ,Írások....Áldott vagyok , hogy a szerető áramlást amiben ringatózom a 'munkámnak, nevezhetem...Kívánom neked aki e sorokat olvasod , hogy legyél áldott ,boldog , fényben fürdő teljesség ....

PapNő Mesék ...

A Szerelem Templomának selymes terébe hívlak. Abba a szentélybe, ami oly puhán itat át bujasággal, a bujaság édes cseppjeivel, hogy megrészegülök tőle ... Én a Templom mesélője vagyok. Aki látta, érezte és átélte a szentséges egyesülés áldott rezgéseit és az, aki találkozott a Gyönyörgyógyító Papnők valamennyi nemzetségével. Én Padma most mesélek Neked! Hunyd be a szemed, és gyere velem! Érkezz meg ide, ebbe a szépséges végeláthatatlan kertbe! Lásd és érezd a virágok színeit! és Engedd, hogy az illatuk megcirógassa az orrodat, hogy az üzenete eljusson egészen mélyen benned… oda, ahol kinyílik a kapu a Szerelem Szentélyére...

Padma

Felemelte a fejét az állánál fogva, és csak fürkészte a szemeit. Adilaksmi bátran és tisztán nézett a szemekbe. Gondolataiban az volt, hogy bármi történik is most, szeretettel fogadja és engedi el, hogy suhanjon tovább. Mert a pillanat illékony. És ő már nem akart belekapaszkodni. A meleg barna szemek mély szeretettel néztek rá. Végtelen szeretettel. 

– Nagyon örülök, hogy itt tartottalak Adilaksmi és nem küldtelek vissza. Nagyon gyorsan építed be a tudást. Nyitott vagy és elkötelezett! Jó lesz nekünk együtt! Csodás Mesternő lesz belőled, meglátod! Gyere, elkísérlek! Ebédeljünk! Aztán legyen csodás a napod! Ha pihennél inkább, maradj nyugodtan, ha szeretnél gyere velem a tanításba… De azt hiszem, ha most megkérdeznénk a MedicinMan-t azt mondaná, hogy inkább pihenj, vagy töltsd olyan foglalkozással, ami feltölt! Rendezgesd a szobád, vagy készülj arra, amikor majd kimész a piacra. Csodálatos volt Veled ez az első nap! Beszélünk majd róla még. A tested most egy hatalmas energia és hormonfröccsöt kapott. Valószínűleg teljesen rendbe jöttél mostanra. De fontos, hogy pihenj, mert a sok élmény le is tud nyomni. 

Adilaksmi lelépett a Mestere lábáról, belekarolt újra, és finoman összesimulva indultak vissza a kerten át a templom belsejébe, a nagy térbe, ahol ebédelni szoktak.

Sürgölődés volt már akkor. A lányok terítettek. Manita mosolygós tekintettel hajolt meg feléjük. Mindenki izgatott volt és kíváncsi. Leültek az ebédhez, és boldogan beszélgettek. A lányok elmesélték, hogy mit csináltak délelőtt. Jókat és kedélyesen nevettek közben. Adilaksmi mély békét érzett belül. Valóban úgy érezte, hogy megvilágosodott néhány dologra. Boldog volt. És könnyű… Megszűntek a rossz érzetei. Végignézett a lányokon és mély szeretet érzett. Azt érezte, a Mesterétől ma nagyon erős tanítást kapott arra vonatkozólag, hogy a dolgokat lehet egészen máshogy üzemeltetni. Hogy sokkal jobban bele lehet tenni magát a dolgokba. Hogy sokkal jobban oda lehet figyelni. Hogy jobban lehet törődni… és egyre jobban lehet szeretni. Az a fajta figyelem és törődés amit ma megtudott a Mestertől az egészen elkápráztatta, inspirálta belülről. Úgy érezte, hogy szeretne tenni. Hogy szeretne tenni valamit ezekért a gyönyörű emberekért, akik hosszú évek óta tanulják és járják a Tantra ösvényét. Azt az ösvényt, amelyről olyan ellentmondásosan nyilatkozik a világ. Némelyek lebecsülik, némelyek félnek tőle, mások úgy nyilatkoznak erről, mint valami ördögtől való tanról. Szerette volna, ha máshogy látja a világ. Igen. De ennek a tudása nincs a kezében. Egyetlen egy dolgot tud tenni: példával elől járni szeretettel, mélységes alázattal. Beletenni magát a dolgokba. Még jobban tanulni, még jobban figyelni, még jobban odaadni magát. A lelkében, mélyen nagyon hálás volt azért, hogy itt lehet. Hogy az életét annak szentelheti, amit igazán, nagyon és szívből szeret. Boldog volt. 

Elhatározta, hogy ebéd után játszik egy picit a lányokkal. Hogy hívja őket egy játékra. Mert készít majd nekik valamit, ez egészen biztos. Az ebéd végén hálát adtak a finom ételért és azért, hogy együtt lehettek. A Mester meghajolt és ölelés és puszik nélkül, finoman és csöndesen távozott. Adilaksmi a lányokra pillantott: 

– Úgy szeretnélek megismerni Benneteket egy picit jobban. Hiszen mióta itt vagyok alig találkoztunk. Szeretném, ha játszanátok velem valamit! És ebből a játékból aztán én majd egy ajándékot szeretnék adni Nektek! 

– Hú ajándék! Annak én nagyon örülök! – mondta Shunita. Bármilyen ajándékot, meglepetést mindig szívesen fogadok! 

Akshita csöndes volt. 

– Szeretnél minket megajándékozni? De hiszen nem is ismersz minket! Honnan tudod, hogy örülni fogunk neki? 

Adilaksmi mosolygott.

– Onnan, hogy minden szeretetből érkező ajándéknak örülnek, és hidd el ez olyan lesz, amit szeretni fogsz!

– Na, jól van! Akkor tessék!

– Gyertek, álljatok körbe! Az a kérésem, hogy mutassátok a testeteknek egy olyan pontját, amit ma nem illatosítottatok be!

A lányoknak elkerekedett a szeme. Aztán a karjukon találtak egy – egy bőrfelületet és mutatni kezdték. Adilaksmi azt mondta:

– Kössétek be kérlek a szememet!

Bekötötték a szemét egy ott lévő kendővel és már nevetgéltek, érezték, hogy ez valami izgalmas játék lesz.

– Jó, rendben. És most álljatok sorba és mindenki mutassa azt a területet, ahol nem érte ma illat és illatosítószer. Én pedig meg fogom szagolni. 

A lányok mosolyogtak, nevetgéltek, huncutul kacarásztak. Manita messziről nézte őket, miközben levezényelte a teríték leszedését, és limonádét készítetett a lányoknak. Vajon mit csinálnak? 

A lányok sorban léptek Adilaksmi elé és mutatták a területet, ami nem volt illatosítva. Adilaksmi mélyen magába szívta a bőrük illatát. Egészen mélyen. Nem az orrába, hanem be oda hátra, a tudatába. Megérezte, hogy kinek mit tartalmaz a bőre. Ha nagyon beleérzett, érezte, hogy ki mit evett és ivott. Kinek mennyire van elmérgeződve a teste és mennyire tiszta. Fantasztikus volt ez a képessége. Egyrészről nagyon szerette. Másrészről nem volt olyan jó, mert túl érzékeny volt és a kellemetlen illatoktól menekült. Nem tudta őket feldolgozni. De most a lányok illatát szerelemmel szívta magába. Azt kérte tőlük, hogy háromszor egymás után had szívja magába az illatokat. És a három után majd megmondja, hogy melyik illat kié. A lányok kíváncsian nevetgéltek, majd a szájuk elé tették a mutatóujjukat, hogy maradjanak csöndben, nehogy elárulják a hangok, hogy ki kicsoda. 

– Jó akkor most jön a harmadik kör, amikor megmondom, hogy ki kicsoda. Keverjétek össze magatokat!

Ha, ha, ha… Mosolyogtak és teljesen más sorrendbe álltak be. Adilaksmi pedig mélyen magába szívta az illatot. Egészen mélyen, oda hátra a tudatába. És miközben magába szívta, érzékelte a bőrt is, a bőr puhaságát, telítettségét.

– Lipi, ez Te vagy! Az én Lipim!

Lipi mosolygott, nem szólt semmit.

– Óh, értem, addig nem szóltok, amíg ki nem találok mindenkit. Na jó! Az első hölgy Lipi volt.

Következett a következő hölgy. Mélyen magába szívta az illatát. Végigsimította a bőrét. Látott egy gyönyörű Nőt, aki nagyon sokat tett azért, hogy itt legyen, hogy itt tanuljon. Nagyon ügyelt magára. Fontos volt számára mindaz, amit megtesz. Minden lépés, minden cselekedett. Versengő típus volt. Szerette, ha sok figyelem fordul felé, és ha ő az első.

– Shunita ez Te vagy!

A következő hölgy finoman suhanva érkezett, és tartotta oda a karjának azt a részét, ami nem volt illatosítva. Adilaksmi magába szippantotta, és érezte, hogy egy végtelenül szerény, letisztult mégis vidám és életigenlő Nőhöz van szerencséje. Egy bölcs, csöndes, visszahúzódó nő. Akshita, ez te vagy!

Majd következet a negyedik. Innen már akár ki is találhatta volna, de nem akarta. Mélyen beszippantott a váll körüli bőr illatába. Mélyen beszippantotta, egészen hátra a harmadik szeméhez, a tudatába. Érezte. hogy egy buja, csodálatos nő van az illat mögött. Az a nő, aki nagyon büszke arra, hogy itt lehet, és minden,t de mindent megtesz azért, hogy csodálatos Tantra Mesternő legyen. 

– Nidenta, te vagy az! 

Levette a kendőt, és abban a sorrendben álltak a lányok, ahogy ő elmondta. Valamennyien nevettek és elkerekedett a szemük. 

– Azt a mindenit! Adilaksmi ezt honnan tudtad?

– Hát van ez a képességem. Nagyon szeretem az illatokat. Sokat dolgozom illatokkal, mondhatni ez a hobbym. Tudjátok az olajok, meg én…

– Igen. Tudjuk. 

– Tudjuk persze.

Boldogok voltak a lányok és nagyon kíváncsiak. 

– Hát igen. De mesélj! Mondd el, hogy miért kellett neked ez a kísérlet? Mit akartál ezzel?

– Igazából szeretnék nektek egy ajándékot készíteni. Szeretném elkészíteni Nektek a testolajotokat. Azt a testolajat, amiben közös az illat. Minden illat ugyanaz, egyetlenegy összetevőt cserélek majd ki, semmi mást. Egyetlen egy összetevőt. Az az egy összetevő lesz az, amiben Te más vagy, ami a Tiéd. Így benne leszünk az egységben. Egy közös egységben leszünk. Egy nagyon finom, nyugtató testolajat fogok készíteni számotokra. Amitől elszáll a szomorúság, a fájdalom, a zavaró energiák. Azt gondolom, mindannyiónkat megdolgoz az ittlét. Tehát fontos, hogy olyan olajokkal, olyan finomságokkal kezeljük egymást és magunkat, amik segítenek abban, hogy túlhaladjuk a szűk énségünket. Örülnék neki, ha meglephetnélek Benneteket ezzel az olajjal. és annyira fel vagyok most… hahaha… fel vagyok most dobva, hogy be is megyek a szobámba, és ott elkezdek varázsolni az olajakkal. Nem tudom, hogy Ti mit terveztetek ma délutánra, de kérlek Benneteket, ne haragudjatok, én ma nem tartok veletek. Mindenképpen szeretnék játszani az olajokkal, és így a bőrötök illata alapján elkészíteni a közös olajunkat, ami mégis egy picit más lesz. 

A lányok elképedtek és nagy izgalommal mondták:

– Hú, de várjuk, hogy milyen lesz az olajunk. Ugyanaz és mégis más! Ez fantasztikus ötlet.

 – Egy kérdésem azért van: Van olyan olaj, amit nem szerettek esetleg, egyénenként? Vagy… Vagy nem érzitek jól magatokat tőle? Kérlek szóljatok! 

– Nem. 

– Nincsen. Ha esetleg olyan van, amit annyira nem szeretünk, de biztos, hogy nem fogsz olyat csinálni, a tapasztalatod alapján… Amit most itt megmutattál nekünk… 

– Hát akkor köszönöm!

– Mi azt hiszem elmegyünk a Mesterrel, megnézzük, hogy hogyan tanít. Aztán meg a fürdőhelyiségben leszünk, amikor estefelé visszajöttünk. Ha van kedved gyere oda, vagy várj minket ott!

Egy főhajtással elköszöntek egymástól, de Adilaksmi nem úszta meg ilyen könnyen. A lányok átölelték. Mind a négyen egyszerre. 

– Nagyszerű ez az illatos ötlet! Nagyon tetszik! 

Elváltak egymástól. Majd Adilaksmi a hálótermébe sietett. A hálótermébe, ami még nem volt készen. Csodás volt az a nagy – nagy tér, amiből le voltak választva a szobák. Nem akart bemenni a lányok szobájába, de belátott a nyitott ajtókon keresztül. Látta, hogy ki milyen színeket használ, hogyan rendezte be. Kinek milyen szimbólumai vannak.

Az egyik szobában egy hatalmas, két méteres Ganésha szobor volt. Gyönyörű, faragott szobor. Nagyon szép volt. Az egész teret uralta. Gyönyörű volt. Más dísz szinte nem is volt. A szoba letisztult narancsos aranyban fürdő színeket hordozott magában. Néhol megjelent benne némi türkiz és szürke. Gyönyörű volt.

Aztán volt akinek egészen vörös és lila volt a szobája. Itt is megjelent az arany. Ott egy gyönyörű IstenNő volt a szobában. Nem olyan nagy, mint a Ganésha szobor, de legalább másfél méter. És igazi lótuszok voltak körülötte. Meg sok – sok gyertya. 

– Óh ez a társam az IstenNőnek áldoz! Milyen szép!

Aztán a harmadik szoba szinte teljesen letisztult volt. Olyan volt mintha semmi díszt nem kívánt volna. Szépen letisztult fabútorok voltak benne enyhe faragással, sok – sok fehér mécsestartóval, amiben égtek a mécsesek. Fehér takarók. Fehér tér. Tisztaság. És csak egy icipici Shakti-Shíva szobor volt a polcon. Nem is az oltáron. Szép volt és letisztult. 

És a következő szoba úgy nézett ki, mint valami növénytároló hely. Valami… Valami olyan hely, ahol… a dzsungel vagy az őserdő… Talán az lehet ilyen. Telis tele volt zöld növényekkel. Különlegesebbnél különlegesebbekkel. Az egész hálóterem. Lógtak a plafonról az orchideák. A fönt lévő szekrények tetejéről finom kúszó zöld növények. Lent a földön pedig hatalmas dézsákban nagy pálmák. Sok – sok virágzó és tisztán zöld növény. Nagyon szép volt ez is. 

És most odaért a saját hálóterméhez, ami még teljesen berendezés nélküli volt. Nem volt benne semmi szinte. Csak egy gyönyörű és hatalmas ágy, és két szekrény. Természetesen ezt kicserélhette, ahogy mondták is neki, mikor ide költözött. De egyelőre nem is időzött még a szobájában. Körbe nézett, a tér tágas volt, gyönyörű, világos. A nagy ablakokon besütött a fény. Gondolkodott, hogy mit szeretne ide, de úgy érezte, hogy még hagyja érlelődni. A szekrények, amik bent voltak a szobájában szép faragott fák voltak, nagyon tetszett neki. Úgy gondolta az egyikbe be is pakolja az illóolajait. Elővette hát a nagy bőröndöt, ami telis tele volt olajokkal. Minden volt itt, ami szem szájnak ingere. Egy csodálatos készlet, amit hét év alatt gyűjtött össze. Voltak benne kedvencek. Voltak benne olyanok, amikhez csak nagyon ritkán nyúlt és volt olyan, amit szinte naponta használt. Csodálatos volt. Jó volt érinteni akis üvegcséket. Tudta, hogy ahhoz, hogy jó olajat tudjon keverni, ahhoz végig kell őket illatolni. Ki kell pakolni valamennyit. Így is tett. Nagyon boldog volt. 

De abban a pillanatban, amikor az összes olajat kipakolta hirtelen azt érezte, hogy kisütött a Nap a Medencéjében. Óh a Mester! Hogy kerülne ide? Hiszen elment tanítani. Vagy lehet, hogy csak most indul? Felemelte a tekintetét és olyan volt, mintha a Mester állna az ajtóban. Fehér ruhában, aranyosan fénylő bőrrel, szantál illatot árasztva és mosolyogva. 

Visszatette az üvegcsét, majd arra fordult. De nem volt az ajtóban senki…

Tetszett a poszt? Oszd meg az ismerőseiddel!

Share on facebook
Facebook
Share on google
Google+
Share on twitter
Twitter
Share on linkedin
LinkedIn

Az oldalon található tartalmat szerzői jog védi !
A különböző közösségi oldalakon való megosztásuk
a szerző nevének feltűntetésével engedélyezett és ingyenes.
Minden egyéb felületen (weboldal, magazin, újság, rádió, tv, blog etc.)
való megjelenésért a szerző írásai, és az írásokból idézet rövidebb,
hosszabb gondolat csakis és kizárólag honorárium ellenében publikálható.
A szerzői jog figyelmen kívül hagyása jogi következményeket von maga után.
A szerző elérhetőségei: +36 30 658-86-68, info@padmashrishakti.hu

KAPCSOLÓDJ VELEM

PapNő Mesék 24

Kapcsolódj Velem !

Levelek egy Gyönyör Dákinitől

PadmaShri Shakti

PadmaShri Shakti

Írásaim ,Audió anyagaim nem tudományos munkák, hanem ,tiszta ,tapasztalati élmények ! Személyes küldetésem ,hogy boldogabbá ,jobbá legyen a Világ ,hogy gyönyörös legyen a Te életed is ! Misszióm ,hogy Tisztán és Őszintén éljük a Tudatos Intimitást és a Velem való személyes találkozás után másként tekints Magadra és a téged körülvevő Világra !
Az a célom ,hogy visszaadjam a Gyönyörödet ,hogy társad legyek és az inspiráló segítőd !
Szerelmese vagyok annak amit csinálok ... Hálás vagyok érte , hogy az Álmom az Életem ...És Misszióm,hogy a Te életed is Gyönyörteljes és Boldog legyen ... Tarts Velem ! ...én megteszek érted mindent ...ezért jött létre ez az oldal is ...és születnek meg a Élmény Programok ,Cikkek ,Írások....Áldott vagyok , hogy a szerető áramlást amiben ringatózom a 'munkámnak, nevezhetem...Kívánom neked aki e sorokat olvasod , hogy legyél áldott ,boldog , fényben fürdő teljesség ....

PapNő Mesék ...

A Szerelem Templomának selymes terébe hívlak. Abba a szentélybe, ami oly puhán itat át bujasággal, a bujaság édes cseppjeivel, hogy megrészegülök tőle ... Én a Templom mesélője vagyok. Aki látta, érezte és átélte a szentséges egyesülés áldott rezgéseit és az, aki találkozott a Gyönyörgyógyító Papnők valamennyi nemzetségével. Én Padma most mesélek Neked! Hunyd be a szemed, és gyere velem! Érkezz meg ide, ebbe a szépséges végeláthatatlan kertbe! Lásd és érezd a virágok színeit! és Engedd, hogy az illatuk megcirógassa az orrodat, hogy az üzenete eljusson egészen mélyen benned… oda, ahol kinyílik a kapu a Szerelem Szentélyére...

Padma

Adilaksmi egészen lassan tért vissza ebből a hihetetlen állapotból. Először úgy érezte nem lélegzett – nagyon hosszú ideig. És most hirtelen, mint aki a tengermélyi gyöngyöt halászta s hosszú út után végre felbukott a víz felé, mélyen hosszan és gyorsan lélegzett. Elkezdte érezni a testét a fizikáját, a nehézségét. Kibontakoztak a környezetben lévő illatok. És érezte, hogy a fizikai testében van. 

Néhányszor még mindig finom pici kisülések jelezték, hogy valami egészen nagy dolog történt a testében. Akarattalan mozgások, áramlások. Olyan érdekes érzése volt, mintha érezné valamennyi csakrát, csokrát, energiaközpontját, ahogy körkörösen mozognak elől és hátul is. Aztán lassan azt érezte, hogy ki kell nyitnia a szemét. Vett egy mély lélegzetet… és kinyitotta a szemét. Bárányfelhős volt az ég… Gyönyörű… A nap erősen sütött, bár már a delelőn túlhaladt. Kinyújtotta a kezét és érezte, ahogy megérinti a füvet. Egészen új érzés volt. Kifinomodtak az ujjbegyein az érzékelés idegei. És a levegő is olyan friss volt, és más. Érezte az illatokat, mintha minden illatot egyszerre érzett volna. Érezte, hogy készül az ebéd, és a finom fűszeres illatok keverednek a zöldségekkel. Érezte a nem olyan messze alázúduló finom vízpermet illatát. És olyan volt, mintha a bőrén érezte volna magát a vízpermetet is… és annak hűsét… ahogy megsimogatja feltüzelt testét. Érezte a közeli fűszernövények finoman simogató buja illatát. A kert virágainak és gyümölcseinek finoman együtt táncoló puha érzését. 

Olyan volt mintha egy új világba csöppent volna. Mert ahogy elkezdett felülni megváltoztak a színek is, egészen máshogy érzékelte. Úgy érezte, mintha minden színesebb lenne. Erősebbek lennének a kontúrok. És a színek igazi harsány megtelt színek lennének. 

Lassan felült és szembefordult Mesterével, aki lótuszülésben, csukott szemmel szinte meditatív állapotban ült. De amikor Adilaksmi felült kinyitotta a szemét és mosolygott. Hálás volt ennek a Férfinak. És úgy érezte, hogy most megint megértett valami nagyon fontos dolgot. Megértette az előző estét, és mindazt, ami történt. Amikor megérezzük, hogy valakiből az a finom megmagyarázhatatlan energia árad, áramlik, amire mi rá tudunk csatlakozni, akkor a vágyunk feltámad, és akár olyan helyre is vihet saját magunkban, ami lefelé induló spirálba fut. De ha tudatosak vagyunk, ha kellőképpen jelenléttel vagyunk a pillanatban, akkor fölfelé fog indulni az a spirál. Emelkedni fog és egyre többek leszünk tőle. Nem kell hajszolni és nem a másiktól kell elvárni, vagy hinni azt, hogy a másik fog majd felvinni arra a hegycsúcsra. 

Hiszen a gyönyör az mindenkié saját magáé. Megszületett benne az a mondat is, hogy a gyönyöröm az enyém. És az a mély érzés, hogy ez mindenkire igaz. Mindenkinek egyenként külön – külön saját gyönyöre van. Amiért bizony ő a felelős. Nem várhatja el senkitől, és mástól, hogy az ő gyönyöre több, jobb vagy csodásabb legyen. Hiszen nem tud több, jobb vagy csodásabb lenni nála. Mindenki maga a gyönyörének a kulcsa. Igen. Fontos az, aki a másik. A másik Isten. Ő abban tud partner lenni, hogy közösen emelkedjünk, hogy tanuljunk. Hogy többek legyünk. Hogy közelebb kerüljünk önmagunkhoz. Hogy el tudjuk engedni a tudatunknak azon ragaszkodó részeit, amikre egyáltalán nincs szükségünk. És a másik által valóban többek leszünk. De a gyönyörért nem ő a felelős. Igen, ezt most megtanulta. Hiszen semmi nem történt csak lélegzett és energiákat áramoltatott magában. Mégis olyan élményben volt része, amit eddig még soha nem érzett. Különös volt ez az érzés és ez a felismerés. És az is, hogy ez a Drága Mester milyen rövid idő alatt mennyi mindenre tanította meg. Milyen mélyen, és milyen tudatosan és pontosan érzi őt. És adja neki szinte pillanatról pillanatra a tanítás energiáját. 

Most átsuhant a tudatán, hogy ó vajon ő is tud-e majd így tanítani? A jelenlétével, a viselkedésével. Eddig úgy gondolt a tanításra, hogy ül majd középen, vagy valamilyen pulpituson és magyaráz. Elmagyarázza mindazt, amit tud. De már látta, hogy nem… A tanítás lényege az életben van. Abban, hogy bizonyos helyzetekre, bizonyos információkra hogyan reagál a másik. Hogyan viselkedik, hogyan figyel, hogyan szeret. És sokszor a szavakon túl van a tanítás. És igen az alkonyati nyelv… elég erőteljesen megjelenik. Olyan volt mintha Adilaksmi megvilágosodott volna egy csomó eddig árnyékban lévő részre. 

Lassan lélegzett és lassan kezdett megnyugodni. Nézte a Mesterét, aki nézte őt. Különös érzés volt, hogy most nem izgalmat érzett, hanem egy mély békét. És egy nagyon mély feltétel nélküli belső szeretetet. Azt érezte, ha valamiért most a halál angyala leszállna, akkor is teljes volt az élete, és mindent megkapott, amit meg kellett kapnia. Megható volt ez az érzet. Könny szökött a szemébe. Persze ezek a megvilágosodás és a boldogság könnyei voltak. A mély értelem könnyei, a tudatosodás könnyei. Mert közben mosolygott, és olyan volt minthogyha mindaz ami a fejében járt finom csillámként átáramlott volna Mestere fejébe. Mintha ő mindent értett volna vagy tudott volna. 

Milyen érdekes ez. Milyen érdekes, hogy az időt is el kell felejteni, nincs jelentősége, hogy a másik felünk, a másik Isten, akivel szerelmeskedünk vagy akivel kapcsolatba lépünk hány éves, vagy mióta vagyunk vele együtt. Lényegtelen. A lélek a lélekhez kapcsolódik. S ha egyforma, ha kellő emelkedettségi szinten vannak, akkor akadálytalanul tudnak bárhol és bármikor téren és időn túl kapcsolódni. És a kapcsolódásuk biztos, hogy csodálatos lesz. És ha az élet arra ítéli is őket, hogy néha hosszú időre elváljanak, amikor újratalálkoznak ugyanolyan tökéletes lesz minden, mint annak előtte. 

Adilaksmi azt érezte, mintha kitágult volna a tudata, és mintha annyi mindent értett és tanult volna meg, amit nem lehet időben, hónapokban években mérni. És megértette azt is, hogy ez a hét év, amit gyakorlással, kántálással, légzéssel, különféle jógagyakorlatokkal, az elme pallérozásával töltött, az mind – mind azért kellett, hogy itt és most ezt a pillanatot ilyen csodálatosan tudja megélni. Ahhoz kellett, hogy kész legyen a teste a lelke és a szelleme erre. Hogy bírja a fizikai teste ezt a csodálatos hosszú – hosszú élményt. Hogy fel tudja dolgozni a lelke és hogy megértse a tudata. Nyoma sem volt már annak a tegnapi habzsolós, vad, erősen függő és gyönyört követelni akaró nőnek. Adilaksmi Nő lett. Mosolygott is, merthogy azt gondolta, hogy majd a mahituna szertartástól lesz Nő. Ó micsoda balga gondolat. Nem. Ő most lett Nő, ahogyan ezeket megértette. És megértette azt is, hogy a lágyságban erő van, és az erőben lágyság. A Mestere szólt hozzá:

– Elmeséled, mi történt? Vannak rá szavaid? 

Adilaksmi először kérdezett:

– Mennyi idő volt ez a gyakorlat?

– Az elejétől a végéig két óra. 

Adilaksmi elcsodálkozott. Két órát volt ebben a lélegzős gyakorlatban és teljesen elveszítette az időérzékét. Majd egy mélyet lélegzett és elmesélte a Mesterének mindazokat az érzeteket, mindazokat az érzéseket és érzelmeket, amin keresztül ment. A Mester hallgatta figyelmesen. Többször bólogatott, néhányszor mélyet lélegzett. 

– Csodálatos Adilaksmi! Fantasztikus! És a felismeréseid, amiket elmondtál… Boldogság, hogy ilyen mélyen és ilyen gyorsan fejlődsz! Igazán örülök neki és köszönöm Neked! Szeretném, ha ma már többet nem tanulnánk. Nemsokára úgyis itt az ebédidő. Ebéd után menj, pihenj nyugodtan. Ismerkedj a többiekkel! És aztán én tanítani megyek. Ha szeretnél, gyere velem nyugodtan! Azt persze egy másfajta tanítás. A szavakról szól, a rajzokról szól, a táblára való írásról szól. Játékról, nevetésről… Hiszen pici fiúkat fogok tanítani a Tantra művészetére. De szeretettel látlak! Sétáljunk egyet itt a kertben! Aztán ebédeljünk meg ketten! És utána menj a lányokhoz! 

Adilaksmi föltekerte a jógaszőnyegeket, visszatette a helyükre. Aztán picit zavartan, egyik oldalról a másikra lépkedett. Nem tudta, hogy most mit tegyen… Belekaroljon? Megfogja? Megteheti ezt? Vagy csak menjen mellette? Tanácstalan volt. Aztán mosolygott… Ó ez mind az elme! Hallgassak az ösztöneimre! Egyszerűen belekarolt a Mesterébe, aki nyújtotta a karját, szintén mosolygott és sétáltak Körbevezette a fűszerkerten, megmutatta azokat a gyönyörű egészséges, tápláló fűszereket, amiket a táplálkozáshoz vagy olajkészítéshez használnak. A fűszerkert hatalmas volt és gyönyörű. Pompázatosak voltak a növények. Látszott, hogy szeretettel viselik a gondját. A Mester elmondta, elmesélte, hogy a vizet, amivel öntözik a fűszereket gyakorta feltölti. Hogy a kannákba kristályokat helyez, hogy ezek töltsék föl a vizet a kristály energiájával, és így locsolják meg azokat a szépséges növényeket. De az is előfordul, hogy a kannákat elrejti a szobájában, és egy – egy szerelmeskedés vagy mahituna szertartás energiáját viszi bele a vízbe, amivel aztán megöntözik a növényeket. Adilaksmi megint elképedt. Ó ez a Férfi! Nemcsak beszél arról, amit tanít, hanem valóban teszi is a dolgát. Mondhatnánk azt, hogy használja. De ez túl erős szó erre. Nem használja. Él vele. Megéli. Megteszi. Így már egészen máshogy nézett a növényekre. Az előbb azon gondokodott, hogy letép majd egy mentát és elrágcsálja. De most tisztelet ébredt benne. Az a menta, akivel ilyen szerelemmel bánnak vajon letéphető-e? És ebben a pillanatban a Mestere megszólalt:

– Kérsz egy ág mentát?

Adilaksmi mosolygott.

– Ó Mester! Te gondolatolvasó vagy? 

– Hát… Ezt így nem mondanám! De érzékeltem a tanakodásod. De várj! Adok mellé egy kis citromfüvet is! Próbáld meg a kettőt együtt! Nagyon finom lesz! Egészen elképesztő az íze!

Kóstolgatták a fűszernövényeket. Adilaksminak például a citromos kakukkfű ízlett a legjobban. Illetve az a fantasztikus növény, amit bazsalikomnak hívtak, de nem zöld volt, hanem lila. Nagyon finom, intenzív íze volt. Arra is figyelmes lett, hogy a fűszerkertben különbözőképpen vannak ültetve a növények. Vannak, amik árnyas helyen vannak elrejtve, vannak amik a tűző napon vannak.

– Hát igen, Adilaksmi. A világ minden tájáról érkeznek ide cserjék, csemeték, palánták, magok. És nagyon fontosnak tartom, hogy olyan környezetben nevelkedjenek a növények, ami a számukra a legmegfelelőbb. Ha már elhozzuk őket az otthonukból, akkor legalább próbáljunk nekik hasonló környezetet biztosítani, mint ahol ők szoktak nőni. Ezért van az, hogy némelyeknek, például az Európából érkező növényeknek, nagyon meleg van. Nekik fontos, hogy legyen hűs, vagy félárnyékos. Illetve őket egészen máshogyan kell öntözni. De Kumár a kertész, aki ezzel foglalkozik nagyon ügyes! Majd meglátod, ha egyszer lesz arra időnk, majd legközelebb, hogy a virágok közt is elsétáljunk, hogy micsoda virágoskertet csinált! Elképesztően gyönyörű! Mindig – mindig, folyamatosan különböző virágokat tudunk bevinni. Persze az én két kedvencem a lótusz és az orchidea. Mindkettőt tökélyre fejlesztette. Itt a nagykertben a több tóban több különböző lótusz faj van, amit nevelünk. Gyönyörűek. És tudod, el is fogyasztjuk őket. A lótuszmagokat, a magtartókat, magát a virágot. Meg is szárítjuk őket, porrá őröljük. Tehát nagyon fontos, hogy jól és szépen legyenek tartva, amíg pompáznak és élnek. 

Megható volt ez a gondoskodás. Adilaksmit meghatotta az, hogy mennyi mindenre figyel oda ez a Férfi. Olyan dolgokra is, ami látszólag nem a dolga, hiszen a kertész bármit tehetne itt a kertben. Ő úgyis olyan elfoglalt. Annyi mindent kell tenni, annyi mindenre kell odafigyelnie, nem kellene, hogy ezekkel foglalkozzon. Hogy kristályokat helyezzen el a kannákba, hogy a szerelmeskedés energiáját tegye bele… Hogy jól érezzék magukat a növények… A kertész ezt biztosan tudja. De ez a fajta gondoskodás egészen elképesztő volt. Megdobogtatta a szívét. A kertnek egy szépséges pontjára értek, mondhatni egy sarokpontra. Ahol megálltak és megfordultak. A Mester kitárta a karjait:

– Nézd! Ez egy gyönyörű sarka a kertnek! Innen egy csomó mindent belátsz! Olyan gyönyörű! Nézd, ott vannak a kis pavilonok! A szentélyek, ahol gyakorolni, szerelmeskedni, beszélgetni lehet. Arra van a virágoskert! Ott vannak a gyümölcsök! Itt a fűszerkert vége. Annyira csodálatos! És én most ebben a pillanatban olyan boldog vagyok! 

Adilaksmi mosolygott és kisütött a Nap a medencéjében. Érezte, hogy egy furcsa húzó – toló érzés odafordítja őt a Mesterével szembe. Húzza őt. Hogy összecsókolózik a két csakra. És már érezte azt is, hogy átforrósodik a szíve. Szemben állt a Férfival, belenézett a szemébe, aki lehajolt és összeérintette vele a homlokát. Adilaksmi rálépett Mestere lábára. Meztelen voltak a talpai, így nyugodtan rá tudott állni. A Mester egy pillanatra meglepődött, aztán elmosolyodott. Átölelte Adilaksmi derekát, és érintette a homlokát. Lélegeztek és áramlott az energia. Finoman… puhán… áradón… Olyan volt ez a pillanat, mint egy áldás. Áldás a létezésért. Áldás azért, hogy ők ketten találkoztak. 

A Mester energiája egyre forróbb, egyre erősebb lett. Elemelte a fejét, ránézett Adilaksmira, majd a tenyerével felemelte az állát. 

Tetszett a poszt? Oszd meg az ismerőseiddel!

Share on facebook
Facebook
Share on google
Google+
Share on twitter
Twitter
Share on linkedin
LinkedIn

Az oldalon található tartalmat szerzői jog védi !
A különböző közösségi oldalakon való megosztásuk
a szerző nevének feltűntetésével engedélyezett és ingyenes.
Minden egyéb felületen (weboldal, magazin, újság, rádió, tv, blog etc.)
való megjelenésért a szerző írásai, és az írásokból idézet rövidebb,
hosszabb gondolat csakis és kizárólag honorárium ellenében publikálható.
A szerzői jog figyelmen kívül hagyása jogi következményeket von maga után.
A szerző elérhetőségei: +36 30 658-86-68, info@padmashrishakti.hu

KAPCSOLÓDJ VELEM

PapNő Mesék 23

Kapcsolódj Velem !

Levelek egy Gyönyör Dákinitől

PadmaShri Shakti

PadmaShri Shakti

Írásaim ,Audió anyagaim nem tudományos munkák, hanem ,tiszta ,tapasztalati élmények ! Személyes küldetésem ,hogy boldogabbá ,jobbá legyen a Világ ,hogy gyönyörös legyen a Te életed is ! Misszióm ,hogy Tisztán és Őszintén éljük a Tudatos Intimitást és a Velem való személyes találkozás után másként tekints Magadra és a téged körülvevő Világra !
Az a célom ,hogy visszaadjam a Gyönyörödet ,hogy társad legyek és az inspiráló segítőd !
Szerelmese vagyok annak amit csinálok ... Hálás vagyok érte , hogy az Álmom az Életem ...És Misszióm,hogy a Te életed is Gyönyörteljes és Boldog legyen ... Tarts Velem ! ...én megteszek érted mindent ...ezért jött létre ez az oldal is ...és születnek meg a Élmény Programok ,Cikkek ,Írások....Áldott vagyok , hogy a szerető áramlást amiben ringatózom a 'munkámnak, nevezhetem...Kívánom neked aki e sorokat olvasod , hogy legyél áldott ,boldog , fényben fürdő teljesség ....

PapNő Mesék ...

A Szerelem Templomának selymes terébe hívlak. Abba a szentélybe, ami oly puhán itat át bujasággal, a bujaság édes cseppjeivel, hogy megrészegülök tőle ... Én a Templom mesélője vagyok. Aki látta, érezte és átélte a szentséges egyesülés áldott rezgéseit és az, aki találkozott a Gyönyörgyógyító Papnők valamennyi nemzetségével. Én Padma most mesélek Neked! Hunyd be a szemed, és gyere velem! Érkezz meg ide, ebbe a szépséges végeláthatatlan kertbe! Lásd és érezd a virágok színeit! és Engedd, hogy az illatuk megcirógassa az orrodat, hogy az üzenete eljusson egészen mélyen benned… oda, ahol kinyílik a kapu a Szerelem Szentélyére...

Padma

Néhány pillanat múlva megszűntek az önkéntelen mozgások. Lelassult a lélegzet és a Mester Adilaksmi szemébe nézett. Mély lélegzetet vett.

– Hááá – húúú. Köszönöm Adilaksmi ezt az élményt! Fantasztikus! Úgy szövöd a szavakat és olyan pontosan tudod a yónikákat, a yónikák típusát, hogy az varázslatos. Azt figyeltem, hogy a hangoddal, a hangsúlyoddal és az energiáddal mit közvetítesz felém. Hogy mely részemet mozgatod meg. és bizony – bizony a szakrális, a szív és a harmadikszem csakrámat mozgattad meg. Nagyon érdekes, mert ezek női csakrák. És ahelyett, hogy nőiesen belesimultam volna ebbe a gyakorlatba, ez a férfiasságomat erősítette föl. Nagyon érdekes tapasztalás ez így. Egy teljesen „semleges” feladatból olyan energiaáramlást hoztál létre, ami eljuttatott engem a csúcsra, nagyon – nagy élmény volt. 

Képzeld el, hogy a tudósok véleménye szerint, mi emberek nem használjuk ki csak az agyunknak egy picike részét. Sokkal inkább képesek lennénk használni az egészet, ha fordítanánk erre figyelmet. Ha többet meditálnánk, ha erősítenénk a harmadik szemünket, ha az érzékeken túli érzékelést is jobban elfogadnánk. És ezzel például azt is magyarázzák a kutatók, hogy nem használjuk a gyönyör energiáit eléggé. Mert nem finomodtunk ki nem figyeltünk arra, hogy minél inkább bele tudjunk olvadni ebbe az energiába. Hogy minél szabadabban adjunk teret neki. Most az történt, hogy úgy tűnik mind a ketten többet használunk. A szexuális energiából és a tudatunkból is, mint az átlagember. Hiszen Te olyan energiákat áramoltattál, amivel a gyönyör energiáit jutattad el felém, én pedig képes voltam ezeket befogadni, magamba integrálni és megélni ennek a gyönyörét. Ez csodálatos.

Mosolygott és Adilaksmi is. De most érdekes módon benne kezdett a vágy feltámadni. Sok gondolat cikázott végig a fején. Ó csak el ne kezdje sorolni a lingamokat. Mosolygott kívül, de belül ez a gondolat járta. A Mester jobban a szemébe nézett:

– Akarsz valamit mondani?

Igen, Adilaksmi tudta, hogy megbeszélték, hogy őszinteség lesz és hogy mindent elmond a Mesterének, amit érez, hiszen így tudják jól üzemeltetni ezt az egész folyamatot. Ha a Mester tudja, mi megy benne végbe, tud neki segíteni. Adilaksmi mosolygott.

– Arra gondoltam, hogy nehogy elkezd most sorolni a lingam típusokat, mert valószínű akkor én el fogok veszni.

A Mester mosolygott.

Nem. Nem. Nem kezdem el mondani. Mi most gyakorlatokat fogunk végezni. Te már biztosan tudod, hogy milyen típus volt a yónid. De kérlek ne mondd el nekem! Viszont most yóni gyakorlatokat fogunk végezni. Szeretném, ha kiszállnál az ölemből. És nézd, ott van két jógaszőnyeg. Hozd ide! Arra fogunk lefeküdni, és Te majd a yóni gyakorlatot végzed, én pedig a lingamot. Vezetlek! Ne félj, segítek Neked!

Adilaksmi felpattant Mestere öléből, hozta a két jógaszőnyeget. Egymás mellé tette őket, majd lefeküdtek. Csodás volt itt feküdni. A fű finoman illatozott. Körben a gyógynövénykert gyógynövényei is árasztották gyógyító illatukat. Távol a vízesés hangja, ami belefolyt a kis tóba. A tavon pedig lótuszvirágok ringatóztak és illatoztak. A madarak énekeltek és az ég csodálatos kékben fürdött. Benne néhány habszerű felhő. Lefeküdtek és Mester azt mondta, rakja össze most is a talpait, és tárja szét a lábait, a kezeit pedig tegye a hasára. És most egészen egyszerűen csak lélegezzen és nézze az eget. Próbálja meg kiüríteni az elméjét, ne gondolkozzon, ne dolgozzon most az elméjével. Egészen egyszerűen csak pihenjen bele a pillanatba. Élvezze, és amikor üres az elméje, akkor kezdje el mantrázni a kedvenc mantráját. Adilaksmi nézte az eget, mélyet lélegzett. Beszívta ezt a sok finom elvarázsoló illatot. Hallgatta a vízesés hangját, ahogy a víz alázuhog. Elképzelte, ahogy finom permet megfürdeti és lecsillapítja a tüzét. Elképzelte, ahogy fürdik a tóban, ahogy alááll a vízesésnek. De ebben a pillanatban máris figyelmeztette a tudatát, hogy nem üres, hanem gondolkodik. Felnézett az égre újra, látta a felhők játékát. Megfigyelte, ahogy a felhők különböző formái különböző formákat mutatnak és felvesznek. Látott elefántot, tigrist. Látott palotát, szentélyt. Látott almát, látott virágot Aztán újra figyelmeztette az elméjét, hogy csendesedjen le. Majd elkezdett nagyon mélyen és nagyon lassan lélegezni, hogy minél inkább belenyugodjon önmagába. Hogy eltűnjenek a gondolatok. 

És amint eltűntek a gondolatok, elkezdett mantrázni. És a Mestere is vele mantrázott. Hosszú időn keresztül mantráztak így, majd a Mestere légzőgyakorlatot mutatott neki és azt mondta, hogy most hosszú időn keresztül fognak így lélegezni, és Adilaksmi csak figyelje meg a testében végbemenő változást, az energiaáramlásokat, és mindent, ami fontos. Folyamatosan lélegeztek. Együtt. A Mester adta a meg nem szűnő egyforma biztonságos ritmust a légzéshez. Adilaksmi néha elakadt. Néha elveszítette a fonalat, visszatért a gondolataiba. Látta Mestere finom arcát, ahogy az előbb a gyönyörében volt. Egyszerűen nem tudott nem gondolni rá. Aztán újra és újra és újra. Mindannyiszor visszatért, a nem gondol, az üres elme állapotába. De mindannyiszor visszatért ahhoz az archoz. Érezte, ahogy az energia felszaporodik az egész testében. A medencéjében a méhe területén indul el, aztán finoman folytatódik. Egészen végigáramlik lefelé a combjain keresztül a bokájáig, a talpakig. Majd fölfelé is, egészen amíg a két tenyerébe nem ér. 

Nagyon izgalmas volt ez az érzés. Így ebben a formában légzéstől még soha nem érezte azt, hogy kéjes áramlatok futnak keresztül a testén. Azt érezte, hogy egyre jobban koncentrálnia kell a yónikája területére. Hogy ettől a légzéstől ettől olyan, mintha a csiklójába lélegezne, és a csiklója elkezdené az energiát felvenni és ettől az energiától egyre inkább megduzzadni. Érdekes volt ez az érzés, hogy mindenféle érintés nélkül azt érzi, hogy a yónikája elkezdett duzzadni és hogy a csiklója már dupla akkora mint eddig volt. Érezte, ahogy kinyílnak az ajkai és ahogy megjelenik rajtuk a nedvesség. Ahogy finoman izgalomba jön. Érezte, hogy szeretné megérinteni. Hogy jól esne, hogyha csillapíthatná ennek a felbukkanó vágynak a tüzét. De tudta, ennek most nincs itt az ideje. És megint elvesztette a ritmust, újra kellett kezdenie a légzést. És azzal, hogy elvesztette a légzés ritmusát, elvesztette azt az előbbi érzést is, a csiklójáról és a yónikájáról. De ahogy újra lélegzett újra érezte, ahogy duzzad, ahogy kinyílik, ahogy energiával töltődik föl az egész yóni területe. 

A Mestere azt mondta, hogy lélegezzen ő így tovább, de újabb gyakorlatsort fognak fűzni a légzéshez. Az újabb gyakorlatsor pedig az lesz, hogy Adilaksmi a ki- és belégzéssel húzza össze a hüvelyét, majd engedje el. Amikor belélegzik húzza össze, amikor kilélegez engedje el, és folyamatosan ezt ismételje pumpálva ezzel az energiát a testébe. Elmondta a Mester, azt is, hogy ő a PC izmát fogja megszorítani és ellazítani a légzések által. A belégzésnél összeszorítja, a kilégzésnél pedig elengedi. És mivel a légzés ritmusa elég gyors volt, ezért Adilaksminak nagyon koncentráltan kellett figyelni arra, hogy megfelelőképpen szorítsa és lazítsa a yónikáját. Nehéz volt a gyakorlat. Túl sok mindenre kellett figyelni. A Mester azt mondta, hogy próbálja meg az egész testét ellazítani, hogy laza legyen a tónusa, miközben szaporán lélegzett és közben a légzéshez igazítva húzza össze és ernyessze el a yónikáját, a hüvely izmait. 

Érezte, ahogy megfeszül a hüvely izma, aztán ellazul és azt is érezte, hogy olyan lett a levegő körülötte, az energia, mint egy pumpa. Mintha egy pumpa lenne, ami folyamatosan a yónikáján keresztül szívja föl az energiát és juttatja be a méhnyakon, a méhszájon keresztül a méhébe, a petevezetéken át a petefészkekbe, majd megtöltődik az egész medence. Ez az érzés forró volt, bizsergető és kéjes. Nagyon érdekes volt ezt megfigyelni. Ahogy el tudta lazítani a testét és közben lélegzett és pumpálta a yónikáját egyre inkább érezte azt, hogy erősen tudja megfigyelni a belső energiamunkát. Hogy egyre erősebben látja és érzékeli, ahogy dolgozik benne a saját erőműve, a saját energiatere. Érezte azt is, hogy ettől a hüvelypumpálástól egyre izgalmasabb és picit olyan, mintha a yónikáját simogatná, mintha a csiklóját nyomná. Az előző érzésre, arra, hogy milyen kár, hogy nem érintheti meg arra most nagyon jó volt ez a gyakorlat. Mert olyan volt az összehúzások és elernyesztések által, minthogyha egy ujjacska simogatná a csiklóját. Ez egyrészről fantasztikus és izgalmas volt. Egy más részről pedig nem tudta, hogy ez a történés rendben van-e, mert úgy érezte, hogy a gyönyör hullámaira kezd fölszállni. Azt érezte, hogy egyre inkább a gyönyörben kezd ringatózni, pedig a gyakorlatra koncentrált, nem gondolt a Mesterére. Túlságosan összetett volt minden ahhoz, hogy ő most másra gondoljon. De mégis az energia és a testérzet arról szólt, hogy így elernyesztve, légzőgyakorlatot végezve és pumpálva a csiklóját és a hüvelyét lassan és hamarosan egy gyönyörhullámra fog felülni. 

Érdekes volt az érzés, mert többféle orgazmust tudott megkülönböztetni Adilaksmi. Voltak azok a gyors kisülő orgazmusok, aztán voltak azok a finomak, amik hosszú időn keresztül benne tartották egy kellemes lelki érzetben. És aztán voltak azok a nagyon ritka orgazmusok, amik megrengették az egész testét. És nagyon hosszú időn keresztül – volt, hogy napokon keresztül utána – okoztak még kisüléseket. Adilaksmi most azt sejtette, hogy valami nagyon mély és nagyon más orgazmust fog most megélni. 

Azt mondta a Mestere, hogy ne ijedjen meg, mert ő most fel fog ülni és az energiát fogja áramoltatni Adilaksmi testén. Elrendezi a csakráit. Ő folyamatosan csak figyeljen a gyakorlatra, lélegezzen. Húzza össze a hüvelyét és engedje el, miközben a Mestere lótuszülésben rendezi a csakráit. Adilaksmi ilyen gyakorlatban még nem vett részt a Mesternőjével nem csináltak ilyen jellegű gyakorlatokat. Nyílván azért, mert ehhez egy Férfi energiája kellett, nem pedig egy Női. A Mester mellette ült, és Adilaksmi elképesztő módon érezte, ahogy az egyes csakráira teszi a kezét és mintegy áramlásként egyik csakrából a másikba áramoltatja az energiát. Egészen elképesztő, elvarázsoló érzés volt. Érezte, ahogy a feltódult energiát a szakrál csakrából húzza fölfelé a Mester. Ahogy megjelenik az erőcsakrában, majd finoman elterjeszkedik a szívben. De az érdekes az volt, hogy ez nem okozott neki hiányérzetet a medencéjében, vagy egy olyan érzetet, hogy csillapodott volna egy picit is az orgazmus közeledtét jelző érzés. Csupán annyit jelentett, hogy még mindig abban az érzésben van, hogy mindjárt orgazmusa lesz. És közben betöltődött az erő- és a szívcsakrája. Semmivel sem hasonlítható érzés volt. Érezte, ahogy a Férfi erő, ahogy a Férfi energia finoman dolgozik a mezőin, a csakráin. Ahogy megjelenik az energia. Érezte ahogy a tenyér és a tenyérből áramló energia finoman húzza fölfelé a medencéjéből az energiát, most már a torokcsakrájában is van. Ott is lüktet, ott is rezeg. Aztán a harmadikszemében, és végül érzi, hogy átmelegszik a koronacsakrája. De ami különös volt, hogy még mindig nem érezte, hogy sikerült elvonni az energiabőséget medencéjéből. 

Azt érezte, hogy egyre jobban, egyre jobban, egyre jobban és hogy még mindig abban az orgazmust megelőző állapotban van. Soha nem érezte még ilyen hosszan. Néhány másodperccel az orgazmus bekövetkezte előtt szokta érezni azt, hogy jön ez a jelző érzés, hogy hamarosan elárasztja a gyönyör. És néha valóban ki tudta tolni ezt az időt, hogy hosszabb legyen ez a kéjérzet, ami megelőzi az orgazmust. De ilyen hosszan még soha nem tudta kitolni. Az is igaz, hogy nem dolgozott együtt Férfival, csupán önmagával. Önmagában, egyedül, saját magának okozott öngyönyört és most pedig bekapcsolódott egy Férfi energia is. Érdekes érzéseket érzett. Azt érezte, hogy mindjárt elárad a gyönyör benne, de hogy ez most egy teljesen más gyönyör lesz. Olyan volt, mintha a fizikain túl bekapcsolódott volna az energia. Mintha elkezdte volna érezni, hogy a szívében, a szívcsakrájában szétárad ez a gyönyör. Egyszerűen könnyek jelentek meg a szemében. Az arcán pedig megjelent a mosoly. Elérkezett az a csodálatos érzés, amikor a szívcsakrájában van gyönyöre. Amikor a szívéből nyílik ki a gyönyör virága. Amikor elárad benne a gyönyörök gyönyörének csodája. Ez nem fizikai orgazmus volt, hanem energetikai. 

Ki is nyitotta a szemét és ránézett a Mesterére. Ez önkéntelen volt. De mégis az volt mögötte, hogy odaadja a Mesterének a gyönyörét. Hogy megkapja, hogy elkapja azt a pici utat, ami a gyönyörön át a szívéhez vezet. Belenézett a ragyogó barna szempárba. A Mestere is kinyitotta a szemét ebben a pillanatban és ránézett. És érezte a szívében eláradó szépséges orgazmust. És azt is érezte, hogy egyre inkább feltódul az energia a csípőjében és hogy valóban, nemsokára, néhány másodperc múlva bekövetkezik a fizikai orgazmus is. Adilaksmi a légzés mellett elkezdett hangokat kiadni. Már egyszerűen nem bírta tartani magát, nem bírt csak a légzésre koncentrálni, de tudta, hogy most nem szabad abbahagyni sem a pumpálást, sem a légzést, mert akkor az egész gyakorlat értelmét veszíti. Elveszítik azt a sok munkát, amit már több, mint egy órája végeztek itt. 

Biztos, hogy nagy jelentősége van, amiért ezzel a gyakorlattal kezdtek. Talán szeretné érzékenyebbé tenni a testét a Mester. Vagy megmutatni azt, hogy egyedül is képes fantasztikus orgazmusra, nemcsak alapszintűre. Hogy a gyakorlatok által kiterjeszthető, kinyitható az orgazmus, és túlléphet a fizikain. Illetve összesimulhat a fizikai az energetikai a lelki és a szellemi orgazmus. Hogy nem kell ezeket elválasztani, vagy valamihez kötni. Hanem elég az, hogy jól végezzük a gyakorlatokat és van hozzá egy értő segítő. Aki segít neki abban, hogy a gyakorlatokat jól, tökéletesen hajtsa végre. Érezte, ahogy a teste önkéntelen rángásokba kezd. Érezte, hogy a hangát és a légzését már nem tudja változtatni, nem tudja uralni. Azt is érezte, ahogy a Mester szemében megjelenik az a csodálatos, óvó védő, vigyázó energia, amitől ő igazán biztonságban érezte magát. És azt is látta, hogy megjelenik a szemében a vágy, és egy icipici szikra, az öröm szikrája, hogy sikerül a gyakorlat, hogy sikerül ezt elérni. 

És érezte, hogy a méhnyakból, a méhszájból kiindultan a csiklón át, a hüvelyen át elindul az orgazmusa. Hogy betölti, hogy melegséggel tölti el az egész medence területét. Hogy finom összehúzódások pulzálnak egymás után lassan mélyen finoman és erősen. Hogy az egész teste megremeg, megrázkódik. Hogy már nem tudja számolni az összehúzódásokat. Hogy már túlmutat azon, amit ő el tud hinni és érezni. Túl mutat már saját magán. És azt is érzi, hogy ez az orgazmus már nemcsak a medencéjében, lokálisan a fizikai testében van, hanem olyan, mintha az összes csakráján átáramolna. Önkéntelen mozgásokat végez, és egy olyan energia és erő kezd el eláradni benne, hogy úgy érzi soha nem marad abba ez az orgazmus. Már olyan hosszan élvez, amit még soha nem tapasztalt meg. Hosszan és mélyen. Aztán egyszer csak a Mester elveszi a kezeit és Adilaksmi orgazmusa csendesedni kezd. Érzi, ahogy finoman elül, ahogy finoman puhán elkezd elcsendesedni. Ahogy visszahúzódnak a csakrák. Ahogy a lüktetés lassulni kezd. De még mindig megmaradnak az önkéntelen mozgások a testében. Ahogy zihálva lélegzik, de már nyugodtabban. Ahogy finoman, puhán elpihen. 

Ebben a pillanatban a Világ tetején Shíva ölében ringatózik egy végtelen, mélységes és egységes térben.

Tetszett a poszt? Oszd meg az ismerőseiddel!

Share on facebook
Facebook
Share on google
Google+
Share on twitter
Twitter
Share on linkedin
LinkedIn

Az oldalon található tartalmat szerzői jog védi !
A különböző közösségi oldalakon való megosztásuk
a szerző nevének feltűntetésével engedélyezett és ingyenes.
Minden egyéb felületen (weboldal, magazin, újság, rádió, tv, blog etc.)
való megjelenésért a szerző írásai, és az írásokból idézet rövidebb,
hosszabb gondolat csakis és kizárólag honorárium ellenében publikálható.
A szerzői jog figyelmen kívül hagyása jogi következményeket von maga után.
A szerző elérhetőségei: +36 30 658-86-68, info@padmashrishakti.hu

KAPCSOLÓDJ VELEM

Elmúltál már 18 éves?

Nem Igen

error: A tartalom szerzői jogvédelem alatt áll!

Pin It on Pinterest