PapNő Mesék 20

Kapcsolódj Velem !

Levelek egy Gyönyör Dákinitől

PadmaShri Shakti

PadmaShri Shakti

Írásaim ,Audió anyagaim nem tudományos munkák, hanem ,tiszta ,tapasztalati élmények ! Személyes küldetésem ,hogy boldogabbá ,jobbá legyen a Világ ,hogy gyönyörös legyen a Te életed is ! Misszióm ,hogy Tisztán és Őszintén éljük a Tudatos Intimitást és a Velem való személyes találkozás után másként tekints Magadra és a téged körülvevő Világra !
Az a célom ,hogy visszaadjam a Gyönyörödet ,hogy társad legyek és az inspiráló segítőd !
Szerelmese vagyok annak amit csinálok ... Hálás vagyok érte , hogy az Álmom az Életem ...És Misszióm,hogy a Te életed is Gyönyörteljes és Boldog legyen ... Tarts Velem ! ...én megteszek érted mindent ...ezért jött létre ez az oldal is ...és születnek meg a Élmény Programok ,Cikkek ,Írások....Áldott vagyok , hogy a szerető áramlást amiben ringatózom a 'munkámnak, nevezhetem...Kívánom neked aki e sorokat olvasod , hogy legyél áldott ,boldog , fényben fürdő teljesség ....

PapNő Mesék ...

A Szerelem Templomának selymes terébe hívlak. Abba a szentélybe, ami oly puhán itat át bujasággal, a bujaság édes cseppjeivel, hogy megrészegülök tőle ... Én a Templom mesélője vagyok. Aki látta, érezte és átélte a szentséges egyesülés áldott rezgéseit és az, aki találkozott a Gyönyörgyógyító Papnők valamennyi nemzetségével. Én Padma most mesélek Neked! Hunyd be a szemed, és gyere velem! Érkezz meg ide, ebbe a szépséges végeláthatatlan kertbe! Lásd és érezd a virágok színeit! és Engedd, hogy az illatuk megcirógassa az orrodat, hogy az üzenete eljusson egészen mélyen benned… oda, ahol kinyílik a kapu a Szerelem Szentélyére...

Padma

Átsétáltak lassan a fürdőhelyiségbe. De most nem a közösbe, hanem külön a Mesternek kialakított csodálatos fürdőszentélybe. Ami a lakosztálya mögötti területen volt található. Szép volt, letisztult, nagyon ízléses és egyszerű. Mégis mély eleganciát hordozott magában az, ahogy a szürke burkolatban arany csillámok voltak elrejtve. 

Ahogy a falon a csempék fehér aranyban pompáztak és ahogy úgy voltak egymás mellé elrendezve, hogy egy szerelmeskedő párt varázsoltak elő. Természetesen ez a fürdőszentély minden olyannal fel volt szerelve, ami hozzátartozhatott egy – egy tantrikus rituáléhoz vagy szerelmeskedéshez. Vagy az azt megelőző folyamatokhoz. Egy szép masszázságy volt kinyitva, leterítve, előkészítve. Középen egy hatalmas medence, telve finom vízzel és a tetején virágszirmok úsztak. És a szirmokon megcsillanó vízcseppek csodás fényt és energiát vittek szét az egész fürdőszentélyben. Láthatók voltak a dézsák, amiben meleg és hideg víz volt. Hogyha a gőz után, ha a kívánalom úgy kívánja, dézsás fürdőt tudjanak venni, magukra tudják húzni, és a finom víz lefürdesse őket, és felfrissítse. Volt itt két puha finoman előkészített és hatalmas nagy párna, amiben meg lehetett pihenni a két párna között egy pici ópium asztalka – India jellegzetes asztala. Mély barna színben, görbe lábakkal és a tetején oda volt készítve egy kanna és két csésze. Polcok. És a polcokon csodálatos szépségű üvegek, amikben láthatólag olajok és eszenciák voltak. Csodálatos látványt nyújtott. 

Aztán voltak olyan dolgok, amik Adilaksmi számára egyelőre ismeretlenek voltak. Különböző kristályból, különböző alakú, formájú dolgok. Persze tanult arról, hogy hogyan tudja ápolni a yónikáját, és edzeni. És arról is, hogy a Férfiak milyen kristálysúlyokkal dolgoznak a lingamjuk edzésén… de ez a tudás, ez csak elméleti volt. Most azt gondolta, talán felismerte ezeket az eszközöket. Szépen sorakoztak, gyönyörű bársonnyal bevont dobozban. A különböző minőségeket árasztó kristályjátékszerek, gyógyítószerek, yónitojások, lingamsúlyok, masszírozók. Tisztító és áldó ásványok. Elvarázsoló volt a látvány és az, hogy körben az oszlopok között finom puha kelmék, amiket a szél lágyan mozgatott. Néha átjárta a jellegzetes indiai illatot árasztó fuvallat a helyiséget. 

A Mester otthonosan mozgott ebben a körben, boldogan mosolygott. Elmondta Adilaksminak, hogy ő mennyire szereti a fürdőszertartásokat. Mindenféle masszázst, olajozást, szépségápolást, az önmagával való törődést és a Kedves kényeztetését is beleértve. Hogy minden ami itt van, minden az utolsó cseppig a saját munkájához, a saját létéhez köthető. Hogy régebben dolgozott illóolajokkal, amiket távoli helyekről hoztak, és olyanokkal is, amik helyben születtek. Ma már a helyben születőket megpróbálja maga készíteni. És elmondta Adilaksminak, hogy egyik nap, amikor majd közös tanulásuk lesz, szívesen elviszi abba a gyönyörű kis műhelybe, ahol elkészíti az illóolajokat. Némelyiket lepárlással… némelyiket sajtolással… és vannak olyan különleges olajok, amiket oldószerrel kell kivonni a növényből. Nagyon izgalmasan hangzott.

Elképedt Adilaksmi, egyszerűen csodával tekintett erre a Férfira, aki olyan szeretettel és szerelemmel beszélt az olajokról, amiket a kezébe vett és megszagolt, amit ő még soha nem tapasztalt. A Mester elmondta, azért szereti ezeket az olajokat, mert mindegyik olajban benne van az a terület, ahonnan éppen származik. Az a virág vagy növény, vagy levél, amiből kisajtolja, kinyeri ezt az eszenciát. Hogy benne van a hely jellegzetessége, a föld illata, a napsütés, az esőzés, és azoknak az embereknek a vidám éneke, akik begyűjtik azokat a terméseket, leveleket, növényeket, amiből ő kinyeri az olajokat. Hogy nagyon szeret velük dolgozni. Különös viszony űzi ezekhez a csodálatos szépen tervezett üvegekhez, amikben az olajok pihennek.

Aztán olyan természetességgel kezdte el Adilaksmit beolajozni, mintha ez egy mindennapi, megszokott tevékenység lett volna az elmúlt száz évben. Lefektette őt a masszázságyra, és az előírt szezámolajjal – amit míg beszélt finoman felmelegített – elkezdte lemasszírozni Adilaksmi testét. Finom volt, de mégis határozott. Adilaksmi bár néha érezte, hogy vágyhullámok áramlanak a testén, de aztán inkább mégis azt érezte, hogy egy kellemes kényeztetésben van része, hogy egy gyógyítást kap. Hogy energiák áramlanak, miközben a Mestere érinti a testét. Először hátul kente be, aztán megkérte, hogy forduljon meg a masszázságyon és bekente elől is. Majd az ágyon lévő lepedőbe csomagolta és azt mondta:

– Gyere Adilaksmi ide a fotelokhoz. Teát töltött. Leült az egyik ilyen nagy fotelpárnára. Maga elé húzta a másikat és a begöngyölt Adilaksmit odaültette, aki félig az ölébe került így. És ebben a pózban elkezdte énekelni kedvenc mantráját és finoman ringatni kezdte, miközben a fejét a haját simogatta. Énekelte a mantrát, ringatta és simogatta. Közben fújt a szél, a finom illatot árasztó szél. Mesebeli volt ez. Adilaksmi nem is gondolta, hogy ilyen édeni állapotba tud kerülni. Olyan édeni állapotba került, hogy egy picit el is aludt. Annyira megnyugodott, annyira biztonságban érezte magát, hogy telesen megpihent. Aztán egyszer csak érezte, hogy a Mestere szólogatja és simogatja az arcát. 

– Gyere megfürdetlek! 

Először a dézsákhoz vitte Adilaksmit. Finoman kisegítette a lepedőből, majd egy pici meleg vizet zúdított a testükre. Majd elkezdte a finom szappannal fürdetni, amiről közben mesét mondott. Elmesélte, hogy minden hónapban egyszer ő maga készíti a saját, és az itt lévő összes csodálatos lény szappanát. Ő maga főzi, illatosítja. Mindenkinek a maga igénye, vagy éppen az ayurvédikus állapotára vonatkozólag. Hogy ezt megbeszélik természetesen a MedicinMan-nel és így készülnek természetesen a szappanok.

– Adilaksmi elcsodálkozott azon a csodálatos szolgálaton, amit a Mester véghezvisz és amit tesz. És mindezt olyan könnyedséggel mesélte, mintha ez egyáltalán nem lenne semmilyen nehézség. Minthogyha ez egy könnyen elérhető boldogságos időtöltés lenne. És amíg nézte a Mester szemét meg is bizonyosodott róla, hogy igen ezt ő így is gondolja. Úgy érzi, hogy szeretné hogyha mindenki aki a környezetében van, vagy aki az oltalmát, a védelmét élvezi, az valóban, igazán, teljesen ki lenne szolgálva. Olyat kapna, olyan érintést… olyat kapna a testére amit megérdemel, amitől tiszta, egész, egészséges energiák tudnak áramolni. Olyan ügyesen fürdette Adilaksmit, hogy Adilaksmi teljesen elbűvölődött. Finoman, flottul, gyorsan. Minden érintés határozott volt, tudta, hogy mit csinál és mit kell csinálni. Egy picit átsuhant Adilaksmin, hogy olyan, mint egy jó apuka, aki fürdeti a kislányát. Nem kerül el semmilyen részt, hogy a kislány minél tisztább legyen, minél illatosabb és minél egészségesebb. Aztán magát is lefürdette. És indult a finom forró zuhany fent a dézsából. Isteni volt. Majd gyorsan aláálltak a másik zuhany alá. És ez olyan gyorsan történt, hogy Adilaksmi észre sem vette és egy dézsa hidegvíz áramlott rajta végig. Érezte, mintha tűk szurkálnának végig rajta a testén. De nagyon jól esett, frissítő volt. Aztán megtörölköztek. Megtették a nyelvkaparást, a fogtisztítást. Adilaksmi megkapta a gyógyteáját. A Mester finoman kibontotta a haját, a hajvégekre kókuszolajat rakott és engedte, hogy a szabad szélnél száradjon Adilaksmi csodálatos haja. 

– Hát elkezdődik a tanulónapunk.

Adilaksmi közben végig azon gondolkodott, hogy annyira szeretne adni ennek a Férfinak valamit magából… annyira szeretné egy picit ő is elkényeztetni… Annyira látta és érezte, hogy milyen erősen működik benne a szolgálat, hogy milyen sok mindent tesz a tanítványaiért. És valószínűleg ezt a Tanítványok nem feltétlenül tudják viszonozni minden pillanatban… Lehet, hogy fel sem fogják, hogy a háttérben mekkora munka van azzal, hogy ők tanulni tudjanak. És a könnyedség, ami bár úgy látszik, hogy könnyedén megy mégis erősen megdolgozza a Mestert is. Hiszen ő is egy ember…

– Szeretnék kérni valamit. Vagyis inkább kérdezni. – mondta Adilaksmi.

– Mondd!

– Én nagyon szeretek főzni. És ugye a MedicinMan írt is nekem egy csodálatos diétát. Biztosan csodálatosan készítik el a konyhán. De mit szólnál hozzá, ha ma együtt készítenénk el az ebédet. Nem tudom, hogy szeretsz-e főzni… De mondd, lennél a segítőm?

A Mesternek könnyek szöktek a szemébe. Elbűvölődött. Elvarázsolódott. Ettől a természetességtől, ettől a mély szeretettől, ami felé áradt. Attól, hogy a tiszteletet megtartva, Adilaksmi észrevette az ő emberi mivoltát. Azt, hogy milyen jó az, amikor ő is kap. És persze minden egyes sikert boldogságnak élt meg. De mégis ez most más. Ez a csodálatos Nő adni szeretne neki valamit. Együtt szeretne vele alkotni. Mosolygott.

– Hát persze! Azt nem tudom, hogy milyen segítőd leszek, de ha az étel, amit készítesz nincs ellenedre, a MedicinMan azt mondja, hogy mehet, akkor gyere van itt nekem egy kis konyhám! Bár nincs benne semmi, de egy pillanat alatt idevarázsoljuk azt, amit kérsz. Gyere mondd! Mit szeretnél főzni?

Miközben visszamentek a hálóterembe és elkezdtek öltözködni Adilaksmi elkezdett gondolkozni azon, hogy mit is szeretne főzni, ami neki is és a Mesterének is csodás. 

– Elsőként szeretnék elkészíteni egy palak paneer-t.

– Ó nagyszerű! –mondta a Mester. Imádom! Csináljuk!

– Aztán szeretnék frissítőt is készíteni. Mondjuk egy rózsavizes limonádét. És természetesen vagy egy csapatit, vagy  öööö… talán az lenne a legjobb, mert a puri most nem jó nekem.

– Rendben! Legyen csapati! Ezzel eszük majd aaa…

– Nem! Legyen inkább naan kenyér!

– Jó! Ezzel esszük majd palak paneer-t?

– Igen! Mit szólsz hozzá? Jó lesz?

– Hát persze! Csináljuk! Jó lesz! Örülök neki! És mondd! Te nem vagy édesszáú?

– Ó dehogynem! – nevetett Adilaksmi. Ez mindig is problémát okozott, hiszen látod! Én nem vagyok olyan karcsú, mint a többi lány, mert nagyon szeretem az édességet. És mivel imádok főzni, ezért elég gyakran készítettem is. A többiek is a csodájára jártak. De hát… rajtam egy picit rajtam marad…

– Hmmm. Értem. De csodálatos vagy! Azt ugye tudod?

– Hát örülök, ha így látod! Én is szeretem a fizimiskámat. Örülök neki, hogy ilyen nőies vagyok. 

– Na jól van, akkor légy szíves segíts nekem! Mindjárt érkezik majd egy segítő és mondd el neki, hogy mit hozzon! Addig egy pici időt egyedül töltök én is, és aztán jövök. Menjünk főzni, hogy aztán tudjunk tanulni!

Adilaksmi összefogta a haját, ami közben megszáradt. Feltűzte. Egy picit kifestette a szemét szépségesen feketével. Föltett magára egy szép pontot. Ma úgy döntött, hogy a zöldet választja. Homloka közepére illesztette a kis bindit, ami kihozta szeme szépségét. Beillatosította magát a már megszokott bazsalikom citrommal. Nagyon szerette ezt, nagyon örült neki. Körüllengte. Tiszta illat volt. Finom. Elvarázsoló. 

Közben megérkeztek a konyhára a hozzávalók. És megérkezett a Mester is:

– Hölgyem! Megérkezett a segítője!

Adilaksmi ránézett és elakadt a szava. A Mester is kifestette magát indiai módon és ő is tett magára egy bindit. Olajosan fénylő bőre varázslatosan csillogott, és a fogai olyanok voltak mint egy – egy gyémánt, ahogy a mosoly mögött megcsillantak. A barna bőrön finom fehér len ing és len nadrág volt. És megzítláb érkezett… Adilaksmi jól megnézte a lábait… a mezítlábait… Tetszett neki. Szabályos volt és szép. Férfias és ápolt. És a kezei is…

– Kedves Uram! Mossa meg a kezét, aztán jöjjön, elmondom, mit csinálunk! A palak paneer az én egyik kedvenc ételem. Nagyon szeretem. Kell hozzá először is paneer, aztán spenót. Ghí-vel készítem, mert azt szeretem. Római kömény, gyömbér, koriander, kurkuma, tejszín, só, és természetesen az elmaradhatatlan garam masala. A Mester ekkor feltette a kezét szólásra:

– Oké! Akkor legyen olyan jó, és segítsen nekem! Mi az a garam masala?

– A garam masala egy fűszerkeverék. A garam jelentése csípős, a masala pedig keveréket jelent. Tehát ez azt jelent, hogy ez egy csípős keverék.

– Öööö… Nem lesz az Neked most rossz? Ugye arról volt szó, hogy a tüzedet most csillapítjuk?

Nem. Nem. Nem lesz rossz, mert olyan fűszereket tartalmaz, amik nekem kifejezetten jó. És csak egy fél kávéskanállal teszünk az egész ételbe. Éppen csak, hogy megízesítse. A többi meg, a spenót és a paneer is teljesen rendben van. Szóval a garam masala összetevői India szerte egy picit változnak. De általában fahéj, babér, római kömény, koriander, kardamom, fekete bors, szegfűszeg és őrölt szerecsendió-virág van benne összekeverve. Húsokhoz, csirkéhez és hagyma alapú mártásokhoz használják. De kitűnő lesz ehhez a spenóthoz. Némely helyeken szezámmaggal, mákkal vagy kókuszdióval is ízesítik még, hogy minél inkább ízesebb legyen.

– Á, értem. Akkor?

– Akkor a paneer-t kockákra vágjuk. A spenótot alaposan megmossuk és apróra vágjuk. Egy lábasban felmelegítjük a ghí-t és megpirítjuk benne a római köményt! Hozzáadjuk a friss gyömbért, fél perc múlva pedig a koriandert és a kurkumát. Rögtön hozzákeverjük a spenótot. Körülbelül hat – nyolc percig kevergetve sütjük, amíg összefonnyad. Ha kész, felöntjük finom tejszínnel. Ez a tejszín most kókusztejszín lesz. Megsózzuk és még három percig forraljuk. Amikor készen van, akkor belekeverjük a garam masala-t, ízlés szerint.

– Értem Hölgyem! Akkor a keze alá dolgozom!

Így is történt. Harmonikusan. Nyugodtan. Úgy mintha mindig ezt csinálták volna… úgy főztek. Jól esett ez. Finom volt. Összesimultak minden mozdulatban. Jól esett ez.

– Aztán következik a levesünk! Ez is egy semleges leves lesz, amit most ehetünk. és én nagyon szeretem! Annyiban fogunk változtatni, hogy mivel nekem most hűtésre van szükségem a végén hozzárakunk egy – egy kanál joghurtot. Mungó dhal-t fogunk készíteni. Ehhez mungóbab kell, kurkuma, ghí, római kömény, friss gyömbér, curry levél, őrölt chili, só, és egy csokor korianderlevél apróra vágva, meg egy kis joghurt. Az alaposan megmosott mungóbabot három – négyszeresére hígított vízben feltesszük főzni. Addig főzzük, amíg teljesen krémesre nem fő. Ez nagyjából harminc perc. Ha a víz kevés, közben pótoljuk. Figyeljen Uram! Egy kis edényben felmelegítjük a zsiradékot – jelen esetben a ghí-t – és megpirítjuk benne az egész római kömény szemeket. Hozzáadjuk a gyömbért és a curry levelet. Tovább pirítjuk. Belekeverjük a chilit. Majd néhány másodperc múlva levesszük a tűzről, belekeverjük a megfőtt dhal-ba. Sózzuk és összeforraljuk. Két perc forralás után, azután elzárjuk a lángot. Belekeverjük a koriander leveleket és ha úgy ítéljük meg, akkor lime-mal, citrommal, vagy joghurttal ízesíthetjjük. Jelen esetben mi most joghurtot fogunk beletenni az én kedvemért. Méghozzá azért, hogy hűtő legyen.

Nagyon ügyesen dolgoztak össze. Tényleg olyan volt, minthogyha már régóta csinálták volna. 

– A neem kenyeret – ha nem haragszol Drága Mester – megkértem, hogy hozzanak a konyháról, hiszen ma ott készítik. Tehát nem mi fogjuk elkészíteni. És már mindjárt hozzák is! A leves hamarosan megfő. És a palak paneer is mindjárt kész. Én arra gondoltm, mivel a joghurt jó hűtő, hogy mit szólnál, ha készítenénk egy joghurtos italt gyümölccsel? Mondjuk… mondjuk… monduk egy… Szereted a mangót? Merthogy én azt kértem ide.

– Ó, persze, hogy szeretem. Akkor Neked csinálunk egy mangós lassi-t, nekem meg egy rózsavizest.

– Oké. És hogy készül ez a lassi?

– Ó, nagyon egyszerűen. Két deci joghurt, másfél deci víz, egy kávéskanál kókusz- vagy nádcukor, ízesítők: rózsavíz, fahéj, kardamom, ki hogyan szereti. És természetesen jöhet bele a gyümölcs. Én bevallom, egy pici sót szoktam bele tenni, hogy jobban kihozza az ízeket. Az elkészítése nagyon egyszerű, mert az összes hozzávalót habverővel simára keverjük. Majd finoman elfogyasztjuk az italt.

Adilaksmi nagyon ügyesen mozgott a konyhában. Egyszerűen elképesztő volt. Hipp itt, hipp ott és már kész is volt. A Mester nagyon jól segített neki, mert minden szavát itta, és a keze alá dolgozott. Mire Adilaksmi elkészült egy – egy folyamattal, addigra a Mester már aládolgozott a kezének, és készíthette is a következő folyamatot. Elképesztően gyorsan és hatékonyan dolgoztak. És közben, amikor a folyamatok nem igényeltek nagyobb figyelmet, akkor mind a ketten énekelni kezdtek. Hol az egyikük énekelt valamilyen mantrát, hol a másikuk, és éppen a másik csatlakozott hozzá. Így haladtak szépen a mantra sorban behangolva magukat a napra. S lassan el is készült a reggeli.

– Ó. Egyszer jártam Európában. – mondta a Mester. Képzeld el ott egészen más étkezési szokások vannak. Náluk ez elképzelhetetlen lenne reggelire.

– Tényleg? Én úgy szeretem ezeket a meleg reggeliket! Olyan finom a gyomornak és megnyugtató. És ugye a lassik meg lehűtik a gyomrot.

– Hát értem. Én is nagyon szeretem!

Lassan tálalni kezdtek. De mielőtt tálalni kezdtek volna a Mester egy pillanatra megtorpant. Ránézett Adilaksmira és egészen egyszerűen nem tudott elmenni mellette. Átölelte. A mellkasára tette a fejét, és így álltak néhány pillanatig.

Adilaksmi semmi mást nem érzett, csak egy szívet, ami vadul kalapál. Ami tele van szeretettel. És talán szerelemmel…

Tetszett a poszt? Oszd meg az ismerőseiddel!

Share on facebook
Facebook
Share on google
Google+
Share on twitter
Twitter
Share on linkedin
LinkedIn

Az oldalon található tartalmat szerzői jog védi !
A különböző közösségi oldalakon való megosztásuk
a szerző nevének feltűntetésével engedélyezett és ingyenes.
Minden egyéb felületen (weboldal, magazin, újság, rádió, tv, blog etc.)
való megjelenésért a szerző írásai, és az írásokból idézet rövidebb,
hosszabb gondolat csakis és kizárólag honorárium ellenében publikálható.
A szerzői jog figyelmen kívül hagyása jogi következményeket von maga után.
A szerző elérhetőségei: +36 30 658-86-68, info@padmashrishakti.hu

KAPCSOLÓDJ VELEM

PapNő Mesék 20

Kapcsolódj Velem !

Levelek egy Gyönyör Dákinitől

PadmaShri Shakti

PadmaShri Shakti

Írásaim ,Audió anyagaim nem tudományos munkák, hanem ,tiszta ,tapasztalati élmények ! Személyes küldetésem ,hogy boldogabbá ,jobbá legyen a Világ ,hogy gyönyörös legyen a Te életed is ! Misszióm ,hogy Tisztán és Őszintén éljük a Tudatos Intimitást és a Velem való személyes találkozás után másként tekints Magadra és a téged körülvevő Világra !
Az a célom ,hogy visszaadjam a Gyönyörödet ,hogy társad legyek és az inspiráló segítőd !
Szerelmese vagyok annak amit csinálok ... Hálás vagyok érte , hogy az Álmom az Életem ...És Misszióm,hogy a Te életed is Gyönyörteljes és Boldog legyen ... Tarts Velem ! ...én megteszek érted mindent ...ezért jött létre ez az oldal is ...és születnek meg a Élmény Programok ,Cikkek ,Írások....Áldott vagyok , hogy a szerető áramlást amiben ringatózom a 'munkámnak, nevezhetem...Kívánom neked aki e sorokat olvasod , hogy legyél áldott ,boldog , fényben fürdő teljesség ....

PapNő Mesék ...

A Szerelem Templomának selymes terébe hívlak. Abba a szentélybe, ami oly puhán itat át bujasággal, a bujaság édes cseppjeivel, hogy megrészegülök tőle ... Én a Templom mesélője vagyok. Aki látta, érezte és átélte a szentséges egyesülés áldott rezgéseit és az, aki találkozott a Gyönyörgyógyító Papnők valamennyi nemzetségével. Én Padma most mesélek Neked! Hunyd be a szemed, és gyere velem! Érkezz meg ide, ebbe a szépséges végeláthatatlan kertbe! Lásd és érezd a virágok színeit! és Engedd, hogy az illatuk megcirógassa az orrodat, hogy az üzenete eljusson egészen mélyen benned… oda, ahol kinyílik a kapu a Szerelem Szentélyére...

Padma

A csók végtelenül puha volt. Úgy ölelte át Adilaksmit, mint egy gondoskodó fészek. Hihetetlenül puha, lassú és lágy. Olyan volt mintha a Mester minden egyes pici zugot szeretne megcsókolni Adilaksmi szájában. Úgy simította a nyelve. Olyan finoman és nedvesen játszott vele, hogy Adilaksmi teljesen belefeledkezett a csókba. Elfelejtkezett arról, hogy meztelen, hogy hajnal van. Minden, ami régebben jelentőséggel és fontossággal bírt most feloldódott és egészen máshová került Adilaksmi életében. Olyanan volt mintha ez a csók soha nem maradna abba. Olyan volt, minthogyha egy végtelen megismerés kezdődne el ebben a pillanatban és ennek a csókok útján kell járni. Aztán érezte, ahogy Mestere finoman visszahúzódik. Ahogy finoman puhán, egy puszival búcsúzik. Megfogta Adilaksmi tarkóját, mélyen a szemébe nézett:

– Adilaksmi, Kincsem! Fontos, hogy néhány dolgot megosszak Veled! Számtalan, csodálatos, felemelkedett, spirituális IstenNővel találkoztam már. Mesterként valóban mindegyiket igazán, tiszta szívből szerettem. Odaadó és befogadó voltam velük. És mindazokat, akiket Mesternővé avattam a szívemben őrzöm mindörökké. A most itt tanuló, rajtad kívül négy Istennő, ugyanilyen csodálatos, ugyanilyen fontos a szívemnek. 

De tudnod kell, hogy tegnap este Veled együtt elérkezett hozzám egy új tapasztalás. És persze minden tanítvánnyal új tapasztalások érkeznek… De ez most valami más. Nekem éppen olyan nehéz ellenállni, vagy megbirkózni mindazzal, amit érzek, mint Neked. Nekem éppen úgy fontos, hogy betartsak mindent, amit Mesterként tartanom kell. Nekem éppen olyan fontos, hogy minden pillanatban uraljam magam és a magom. Éppen olyan fontos, hogy amikor a szemedbe nézek, elveszek. Szeretném megenni a szád, a csókjaid. Szeretnélek elkényeztetni. Végeláthatatlanul beleolvadni a lényedbe. Csókolni és csókolva lenni. Érinteni akarom a bőröd. Be akarlak olajozni. Szeretnélek végigsimítani. Szeretnélek a testemmel masszírozni, kényeztetni. Szeretném megérinteni a yónikád. Elveszni a finom puhaságában. Érinteni szeretném minden egyes millimétered, a puha bőrödtől a belső mélységedig. Vágyom rád. Vágyom a Veled való együttlétre. Erővel és energiával hat ez rám és dolgoznom kell rajta, hogy ne tegyek olyat, amit nem tehetek. Minden pillanatban, amikor mellettem vagy szaporábban lélegzem. Megváltozott a szívem és a szakrálcsakrám. 

Szeretnélek érezni belülről… sikamlósan és lassan finoman beléd hatolni… eggyé olvadni benned önmagammal és Istennel… ringatni akarlak a lingamomon… eljutatni az egység fényébe, az örömök, a gyönyörök templomába. Tudnod kell, hogy én is megdolgozom minden egyes pillanatért. Hogy nekünk csoda és csodálatos legyen. Szeretném, ha segítenél nekem. Azzal, hogy mindent úgy teszünk, ahogy kérem. Hogy megtanuljuk a szabályrendszert, és azt nem lépjük át. Hogy bár a Tantra arról szól, hogy éld meg és energetizáld magad, ne fojtsd el a vágyaidat. Most is ezt mondom. Mégis. Hogy Tantra Mesternővé válj önuralomra, az energia uralására, végtelen önfegyelemre van szükséged. Nekem pedig segítenem kell ezt a folyamatot. Ezért kérlek, ereszkedjünk bele a szerepeinkbe egy picit. Egy picit én leszek most a Mester és Te pedig a Tanítvány. Fogadjuk el, hogy ennek most így kell lenni ahhoz, hogy aztán az élet gyönyörére, a létezők boldogságára tudjunk tenni. 

Tudd, hogy végtelen értékes vagy számomra. A legdrágább kincsem vagy. Azt nem tudom, hogy miért és hogyan lehetett ez így. Azt még én is tanulom most ebben a pillanatban, hogy mi ez amit érzek, amit elhoztál nekem tegnap este, amikor bejöttél hozzám, amikor elindult a tanítványi utad velem. Olyan, mintha hoztál volna valami különös fűszert, amire szükségem van ahhoz, hogy teljes és egész legyek, és ez a fűszer csak Nálad van, senki másnál. De egyelőre maradjon is ez így! Segíts Nekem, hogy Mesteri eskümhöz híven tökéletesen és csodálatosan tudjalak tanítani. Segíts Nekem, hogy minden a legnagyobb rendben történjen. 

Én szeretném, ha így, ahogy most én. ilyen őszintén és kendőzetlenül megosztanád velem az érzéseidet, az érzelmeid minden egyes morzsáját. Bátran és őszintén tudva, hogy ebből nem lesz soha baj, mert nem arról szól, hogy büntesselek. Hanem arról, hogy emelkedjünk, hogy tanuljunk mind a ketten. Hanem arról, hogy tökéletes Tantra Mesternővé válj. Abban bízom, és szinte tudom és érzem, hogy a feladataid, a gyakorlataid, mindaz, amit Mesterként adok Neked azt tökéletesen be fogod tartani és el fogod látni. Hiszem és tudom, hogy ezzel minden rendben lesz. Bízom Benned. Sikerülni fog Neked? Tudsz velem őszinte lenni, félelem nélkül, kendőzetlenül, őszintén, nyitottan, odaadóan? Tudsz beleolvadni ebbe és megérteni a lényegét? Hogy így jutunk el az Egyhez, az Istenhez. Ebben a tisztaságban. Mondd! Kincsem! Érted?

Adilaksminak a gondolatok úgy kavarogtak a fejében, mint ősszel amikor felkapja a leveleket a szél. Egyik a másik után, egyik a másik után. Hirtelen mély lélegzetet vett és próbálta összeszedni a szavait és meghatotta ez az őszinteség. Aztán egy picit meg is köszörülte a torkát, mert meg is hatódott és hirtelen nem tudott megszólalni. 

– Khmmm. Amikor tegnap beléptem ide, a Te hálótermedbe, abba a térbe, ahol Te élsz, ahol Te szerelmeskedsz, ahol Te tanítasz mélységesen megérintett az a tisztaság, amit érezni kezdtem – mosolygott Adilaksmi. Tapasztalatlanságomból adódik, hogy én egészen másként képzeltem el a Te hálótermedet. Képzeltem ide buja vöröset, mélylilát. Sok – sok lingamot és yónikát. És ehelyett egy mérhetetlenül tiszta és hófehér és arany szobát találtam. Olyan, mintha a fehér a szexualitás tisztasága lenne, az arany pedig Isten, ahogy beragyogja ezt a tisztaságot. Egészen máshogy látom már, mint ahogy tegnap láttam. Egészen máshogy érzékelem. Olyan mintha megtanultam volna valamit, amit eddig nem tudtam és kimondatlanul mégis ott volt és hátráltatott engem. Megtanultam azt, hogy a szexualitás szent, áldott és sérthetetlen. Hogy tiszta. Hogy Istenhez visz, ha mi is tisztán kezeljük. És igen, értem amit mondasz, de felelősséget vállalni magamért nem tudok. Ösztönös vagyok. Működtetem a harmadik szemem és igyekszem rá hallgatni. Teszek mindent abban a pillanatban, amikor történik a legnagyobb tudásom szerint. És lehet, hogy ebben lesznek olyan túlkapások, mint tegnap. 

Mind a ketten mosolyogtak… A Mester megsimította Adilaksmi arcát. Adilaksmi egy picit zavarba jött. 

– Tudod, én úgy érezlek és úgy gondolok Rád, mint Shíva Istenre. Hihetetlenül értékes vagy számomra és az is, hogy nekünk itt van terünk és időnk. Hogy abban a kegyben vagyunk, hogy egy időben egy térben születtünk. És abban, hogy Te vagy a Mesterem, a Mesterek Mestere. Nagyon értékes számomra minden egyes másodpercpillanat, amit együtt töltünk. Nagyon figyelek arra, amit tanítasz nekem. És nemcsak a szavaidat, amiket kimondasz figyelem, hanem a cselekedeteidet, ahogy tartod a teret, ahogy bánsz a Shaktikákkal. Ahogy mindenkire figyelsz, ahogy fontos, hogy minden rendben legyen. Megígérem Neked, hogy mindig őszinte leszek. Hogy nem kendőzöm el és nem fedem el azt, ami bennem van. Hogy mindig azt mutatom ami van, még akkor is, ha tudom, hogy ez nem tökéletes. 

Összeérintették a homlokukat, vettek egy mély lélegzetet. Szent pillanat volt ez mindkettőjüknek. Aztán egymás szemébe néztek… Mosolygott a tekintetük… és a Mester azt mondta:

– Gyere Adilaksmi beolajozlak, aztán megfürdetlek. És elkezdődik a mi közös csodálatos utazásunk. Az első tanulónapod. Izgalmas lesz, és nagyon sokat fogunk tanulni. Adilaksminak egy pillanatra megállt a szíve. A Mester fogja leolajozni és megfürdetni? Te jó ég! Mi lesz ebből? Miért csinálja ezt? Miért nem hagyja, hogy egyedül tegyem? Miért hívja ki magunk ellen a sorsot? – egy nagyot sóhajtott. Édes Istenem! Ezekkel a gyönyörű, puha kezekkel fog érinteni… Meg fog fürdetni… Leolajoz… Oh, jaj nekem. 

De odaadta a kezét, és engedte, hogy fölsegítse a Mestere, majd elindultak a fürdőhelyiség felé…

Tetszett a poszt? Oszd meg az ismerőseiddel!

Share on facebook
Facebook
Share on google
Google+
Share on twitter
Twitter
Share on linkedin
LinkedIn

Az oldalon található tartalmat szerzői jog védi !
A különböző közösségi oldalakon való megosztásuk
a szerző nevének feltűntetésével engedélyezett és ingyenes.
Minden egyéb felületen (weboldal, magazin, újság, rádió, tv, blog etc.)
való megjelenésért a szerző írásai, és az írásokból idézet rövidebb,
hosszabb gondolat csakis és kizárólag honorárium ellenében publikálható.
A szerzői jog figyelmen kívül hagyása jogi következményeket von maga után.
A szerző elérhetőségei: +36 30 658-86-68, info@padmashrishakti.hu

KAPCSOLÓDJ VELEM

PapNő Mesék 19

Kapcsolódj Velem !

Levelek egy Gyönyör Dákinitől

PadmaShri Shakti

PadmaShri Shakti

Írásaim ,Audió anyagaim nem tudományos munkák, hanem ,tiszta ,tapasztalati élmények ! Személyes küldetésem ,hogy boldogabbá ,jobbá legyen a Világ ,hogy gyönyörös legyen a Te életed is ! Misszióm ,hogy Tisztán és Őszintén éljük a Tudatos Intimitást és a Velem való személyes találkozás után másként tekints Magadra és a téged körülvevő Világra !
Az a célom ,hogy visszaadjam a Gyönyörödet ,hogy társad legyek és az inspiráló segítőd !
Szerelmese vagyok annak amit csinálok ... Hálás vagyok érte , hogy az Álmom az Életem ...És Misszióm,hogy a Te életed is Gyönyörteljes és Boldog legyen ... Tarts Velem ! ...én megteszek érted mindent ...ezért jött létre ez az oldal is ...és születnek meg a Élmény Programok ,Cikkek ,Írások....Áldott vagyok , hogy a szerető áramlást amiben ringatózom a 'munkámnak, nevezhetem...Kívánom neked aki e sorokat olvasod , hogy legyél áldott ,boldog , fényben fürdő teljesség ....

PapNő Mesék ...

A Szerelem Templomának selymes terébe hívlak. Abba a szentélybe, ami oly puhán itat át bujasággal, a bujaság édes cseppjeivel, hogy megrészegülök tőle ... Én a Templom mesélője vagyok. Aki látta, érezte és átélte a szentséges egyesülés áldott rezgéseit és az, aki találkozott a Gyönyörgyógyító Papnők valamennyi nemzetségével. Én Padma most mesélek Neked! Hunyd be a szemed, és gyere velem! Érkezz meg ide, ebbe a szépséges végeláthatatlan kertbe! Lásd és érezd a virágok színeit! és Engedd, hogy az illatuk megcirógassa az orrodat, hogy az üzenete eljusson egészen mélyen benned… oda, ahol kinyílik a kapu a Szerelem Szentélyére...

Padma

Sötét volt még amikor felébredtek. A hajnal még pihent. A Nap még nem nyújtózkodott sugaraival tova a látóhatáron. Adilaksmi nagyot sóhajtott. és máris érzett egy hűvös tenyeret a homlokán. Mestere tenyerét, aki megnézte, hogy lázas e. Adilaksmi érezte, hogy meztelen. Jól esett, ahogy a selyem végigsiklott a bőrén. De azt is érezte, hogy Mestere is meztelen. Élvezte, hogy ilyen tisztán és őszintén aludtak együtt. Megfordult és szembenézett alvó Mesterével, aki nem aludt, mert már mosolygott. 

– Napfelkelte előtt ébred az én Shaktikám! – és megsimogatta az arcát. Kinyitotta meleg barna szemeit és fürkészőn nézte Adilaksmi állapotát. Megfogta a pulzusát, nézte a szemét. 

– Nyújtsd ki a nyelved Adilaksmi!

Adilaksmi nevetett és kinyújtotta a nyelvét.

– Jól van rendben vagy! Úgy tűnik jót tett a terápia. Gyere, feküdj ide a karomra! Így oldalt bújj ide hozzám, mielőtt felkel a nap még egy picit. Lélegezzünk együtt, gyere! Csak így a nyugalomba. Legyünk egy lélek. Mielőtt még a sötétség fényre vált. Mielőtt arany fényével beragyogja az életünket. Bújjunk bele a hajnalba! Harmatos puhaságába! Gyere! Adilaksmi szívem!

Adilaksmit elérzékenyítették ezek a szavak. S ráfeküdt Mestere karjára. És végig az oldalához feszült. A térdét felhúzta. Az alsó lábát kinyújtotta, a felső térdét felhúzta és a combjaira fektette. A karjával pedig átölelte végig a mellkasát. 

– Lélegezzünk lassan. Belégzés. Mélyen lélegezz be! Majd, kilégzés. Ahhhh és mélyen lélegezz ki! Érkezz meg ebbe a valóságba! Az én nevem Sivananda Paramahamza Nyttananda. Mindenki máshogy szólít. A Shaktikák általában Shivamnak. Shivam Shivam Shivam. Ezt szokták mondani és énekelni hozzám. Az életem közepén járok. Öt éves korom óta vagyok a Tantra templomok lakója. Öt évesen egy álmot láttam, ahol eljött hozzám a Mesterem és elvitt magával. Ráültetett egy szamárra, és messze utakon vitt egy szépséges szentélybe. Ahol aztán díszes ruhába öltöztetett és tanítani kezdett. S amikor ebből az álomból felébredtem keresni kezdtem ezt a Mestert. Állandóan elcsatangoltam, elfutottam távoli helyekre. A szomszéd falukba. A szüleim mindig kerestek, rettegtek tőle, hogy elveszítenek. Aztán egyszer egy küldöttség érkezett hozzánk és a küldöttség csodálatos vezetője az volt, akivel én álmodtam. Egymásra néztünk és mi rögtön tudtuk, hogy kik vagyunk egymásnak. Mert később elmondta, hogy ő is álmodott velem. Látta az arcomat, hallotta a gyermeki kacagásomat. És tudja azt, hogy mi a sorsom. Mit kell tennem. Így hát nem volt más választás, szándékommal egyezően vele mentem. Szüleim összepakolták azt a pici holmit, ami nekem volt. Néhány játékot és még egy ruhát és elbúcsúztunk egymástól hosszú időkre. Én pedig ezzel a gyönyörű emberrel tartottam, akinek nemcsak a fizimiskája volt csodálatos, őszülő szakállával, cserzett barna bőrével, a fehér fogaival, és a hófehér szemfehérjével, hanem maga a lénye és mérhetetlen tudása. A vörös tantra ágának meghatározó személyisége volt. Hívtuk egymást és én beteljesítettük a sorsunkat. Eljött értem és én saját akaratomból vele mentem. Azóta a nap óta, vagy azóta az álom óta a Tantra útját járom. Végigjártam a különböző irányzatokat, kolostorokban töltöttem elvonulásokat. Hatalmas mennyiségű tapasztalatot és tudást gyűjtöttem. Míg végül Tantra Mesterré avattak. A tanítványaim ragyogóak, fénytől átitattok és csodálatosak lettek. És ezért a Nagy Tanácstól megkaptam a Mesterek Mestere címet. Mert mesterien tanítottam a Tantrát. Aztán eljöttek értem és ide hoztak a központi szentélybe, hogy legyek a Tantra Mesternők képzője. Azoké a csodálatos lényeké, akik majd a világban hirdetik a Tantrát, a tantrikus gyógyászatot. Örömöt, gyönyört varázsolnak az emberek arcára és életébe és puhán, finoman ereszkednek bele Isten tenyerébe. Hidat építve az Ég és a Föld között. Ma is, minden nap, amikor felébredek hálás vagyok, hogy én lehetek, aki ezekkel a csodálatos IstenNőkkel a Tan ösvényén együtt sétál. Számtalan élményt gyűjtöttem össze. Kutatom az emberi elmét és az intimitással, szexualitással gyógyító technikákat. Ismerem a nádik nevét, elhelyezkedését, és fantasztikus eredményeket értem el már a náditerápiában. Boldog vagyok. Kiegyensúlyozott és harmonikus. Tudom, hogy hol a helyem és teszem a dolgom. Csodálatos ez az élet számomra, még ha néha lemondásokkal is jár. És hatalmas a felelősség, hogy a tanítványok élete is gyönyörös legyen, hiszen általuk a többi ember élete is gyönyörös. És így úgy tűnik, mintha mindenkihez szálam lenne, egy aranyfonál a tanítványaimon által. Ez vagyok én Adilaksmi. Örülök, hogy be tudtam mutatkozni Neked. Így a hajnal ölelésében. Én azt hiszem, mindent tudok rólad, amit tudni illik és lehet. Amit meg nem azt meg igyekszem megismerni. Teret adni Neked. Az első néhány hét vagy inkább hónap az arról fog szólni, hogy megismerjük egymást és én úgy tudjalak majd tanítani, ahogy az a számodra a legjobb jelentőségű, hogy a legtöbb tudást tudjam átadni. És hogy Te azt a legkönnyebben tudd azt feldolgozni és magadba integrálni. Mit szólsz ehhez?

Adilaksmi nagyokat sóhajtott. Mert érezte, hogy a Férfi izmos teste elvarázsolja. A mély orgánuma, a hangja, amivel mesélt és az abból áradó nyugodtság és harmónia még inkább elvarázsolta. A bőre illata és finomsága előcsalta a nedveket a szirmaiból és azt érezte, hogy a combok ölelésében nedvesen csúszkál. Nagyot sóhajtott. 

– Köszöszönöm Shivam, hogy bemutatkoztál. Köszönöm, hogy megosztottad ezt velem. Én azt gondolom, hogy most semmit nem tudok magamról. Teljesen más vagyok, mint amilyennek megtanultam magam. Ez az új helyzet egy új ént hozott elő. Még én sem ismerem. Próbálom megismerni, már nem akarom elfojtani. Hiszen tegnap ebből volt a baj. Nagyon szeretném csodásan csinálni. Minden képességemet teljes mértékkel uralni és használni. Nyitottnak lenni, alázatosnak és hálásnak, hogy itt lehetek. Most egy picit úgy érzem, hogy elcsúsztam. Nem tudom, hogy ki vagyok. A közös esténken teljesen másképp viselkedtem, mint ahogy azt tanultam, vagy gondoltam. Ösztönös voltam tiszta és nyitott. Nem akartalak becsapni, és mást játszani, mint aki vagyok. De még ismerkedem ezzel az új érzéssel és ezzel az új nővel, aki melletted lenni tudok.

– Óh – mosolyodott el a Mester. Igen. Számomra is ez egy nagy kincs, hogy mindenki mellett egy új részemet ismerhetem meg. Ahogy hatunk egymásra úgy leszünk egy picit több és egy picit más. Tapasztaltabb. Egészebb. Új oldalainkat ismerjük meg, ez segít az ego elengedésében. Igen nagyon örülök Neked. A tisztaságodnak és az őszinteségednek is. Csodás volt az az este. Végtelenül csodás, Közel húzta magához Adilaksmit és a homlokára egy csókot adott. Gyere Kedves! Ha jól látom kibújt az első napsugár. Üljünk le ide az ülőpárnára! Végezzünk néhány légzőgyakorlatot együtt! 

Kiszálltak az ágyból csak úgy mezítelen. A Nap felé forduló párnákra ültek. Nem fordultak egymással szembe, a Napnak áldoztak. A Mester vezette a légzőgyakorlatot. Adilaksmi pedig végtelen hálával és alázattal pontról pontra követte a vezetést. A Nap lassan kibújt, felkelt. Most, amikor elérte a horizontot és befejeződtek a légzőgyakorlatok a Mester szembe fordította magával Adilaksmit és az ülőpárnáját. Jelzett Neki, hogy pattanjon az ölébe. Adilaksmi beleült az ölébe, átkulcsolta a lábaival, majd a nyakát a kezeivel. Majd összeérintették a homlokukat és finoman lélegezni kezdtek együtt, közösen. A Mester vezette a gyakorlatot:

– Lélegezz be mélyen. Lélegezz be magad körül a Nap erejét, az aranyló csillámokat, amivel elnyújtózkodik ide a Földre. Megtölt az erejével és az alázatával. Hiszen ő mindig süt és mindenkire. Így kell nekünk is tenni. Szeretettel átitatva ragyogni az egész Világra. Lélegezd be, majd lélegezd ki. Aztán elemelte a homlokát. Adilaksmi én most belélegzek, Te pedig lélegezz Belőlem. A Mester egy mélyet belélegzett és Adilaksmi picit bizonytalanul – annak hiányában, hogy ilyet még nem csinált – a Mestere szájához érintette a száját és belélegzett… majd vissza… majd be… majd vissza… majd be… Bódító volt ez a reggel és a közös, együtt gyakorlás. Érezte az energiát, ami a lélegzeten át táplálja, erősíti, emeli, betölti. De ott volt mellette egy pici, provokáló pajzán huncutság, ami arra késztette, hogy a légzésből csókot varázsoljon. De ezt most nem tette meg. Csak gondolatban… Engedte, hogy a Mester vezesse a gyakorlatot. Engedte, hogy minden úgy történjen, ahogy azt a Mester eltervezte. 

És a légzés utolsó pillanatában egy nagyon puha, nagyon finom és nagyon lágy csókot érzett az ajkain.

Tetszett a poszt? Oszd meg az ismerőseiddel!

Share on facebook
Facebook
Share on google
Google+
Share on twitter
Twitter
Share on linkedin
LinkedIn

Az oldalon található tartalmat szerzői jog védi !
A különböző közösségi oldalakon való megosztásuk
a szerző nevének feltűntetésével engedélyezett és ingyenes.
Minden egyéb felületen (weboldal, magazin, újság, rádió, tv, blog etc.)
való megjelenésért a szerző írásai, és az írásokból idézet rövidebb,
hosszabb gondolat csakis és kizárólag honorárium ellenében publikálható.
A szerzői jog figyelmen kívül hagyása jogi következményeket von maga után.
A szerző elérhetőségei: +36 30 658-86-68, info@padmashrishakti.hu

KAPCSOLÓDJ VELEM

PapNő Mesék 18

Kapcsolódj Velem !

Levelek egy Gyönyör Dákinitől

PadmaShri Shakti

PadmaShri Shakti

Írásaim ,Audió anyagaim nem tudományos munkák, hanem ,tiszta ,tapasztalati élmények ! Személyes küldetésem ,hogy boldogabbá ,jobbá legyen a Világ ,hogy gyönyörös legyen a Te életed is ! Misszióm ,hogy Tisztán és Őszintén éljük a Tudatos Intimitást és a Velem való személyes találkozás után másként tekints Magadra és a téged körülvevő Világra !
Az a célom ,hogy visszaadjam a Gyönyörödet ,hogy társad legyek és az inspiráló segítőd !
Szerelmese vagyok annak amit csinálok ... Hálás vagyok érte , hogy az Álmom az Életem ...És Misszióm,hogy a Te életed is Gyönyörteljes és Boldog legyen ... Tarts Velem ! ...én megteszek érted mindent ...ezért jött létre ez az oldal is ...és születnek meg a Élmény Programok ,Cikkek ,Írások....Áldott vagyok , hogy a szerető áramlást amiben ringatózom a 'munkámnak, nevezhetem...Kívánom neked aki e sorokat olvasod , hogy legyél áldott ,boldog , fényben fürdő teljesség ....

PapNő Mesék ...

A Szerelem Templomának selymes terébe hívlak. Abba a szentélybe, ami oly puhán itat át bujasággal, a bujaság édes cseppjeivel, hogy megrészegülök tőle ... Én a Templom mesélője vagyok. Aki látta, érezte és átélte a szentséges egyesülés áldott rezgéseit és az, aki találkozott a Gyönyörgyógyító Papnők valamennyi nemzetségével. Én Padma most mesélek Neked! Hunyd be a szemed, és gyere velem! Érkezz meg ide, ebbe a szépséges végeláthatatlan kertbe! Lásd és érezd a virágok színeit! és Engedd, hogy az illatuk megcirógassa az orrodat, hogy az üzenete eljusson egészen mélyen benned… oda, ahol kinyílik a kapu a Szerelem Szentélyére...

Padma

Az éjszaka csöndje ölelte körül a Mestert. Úgy sétált végig a templomon, a palotán, mint jó gazdája ennek a szentélynek. Elvégzett mindent, ami mára rendeltetett. Nyugodt volt a lelke efelől. Elköszönt a Shaktikáktól, megbeszélte a holnapi ebédet. Kialakította a jövő heti ritmust.

Lassan és finoman fürdött le. Élvezte a víz érintését. Mantrázott közben, hogy megtisztuljon teljesen. Hogy távozzon a testéről a testéből a gondolataiból és a lelkéből minden, ami nem egész. Jól esett a dézsából a zuhany. Jól esett a forró víz. Jól esett érezni a bőrén, ahogy finoman megtisztul. Végignézte a napnyugtát. Egy ülőpárnán ülve… a távolba meredt… kiürült az elméje… és megpihent a napnyugta csendjében…

Mondhatta volna azt is, hogy boldog volt. S kereste boldogsága okát. Mindig ugyanoda kanyarodott vissza. Adilaksmi jól van. Lement a láza, a segéd meghozta a gyógyító füveket és teákat. És a holnapi napa miénk. Az első igazi tanulónapunk. Azt érezte magában, hogy ez igen nagy kihívás lesz. Ha emberi mivoltában a vágyai vezetnék feltépné most a takarót … Vadul magáévá tenné Adilaksmit… Vágyott a behatolásra, az egyesülésre… Vágyott arra, hogy érezze, hogy körülölelje Adilaksmi hüvelye. Vágyott arra, hogy ami a régi időkben Lemuriában szétvált… amikor az Egyből lett Férfi és Nő… az egyesüljön újra. A tér és idő pillanatában újra egyesülve legyen egység… Isteni minden. És, hogy itt, ebben a földi világban, a fizikai testben szexualitással, szerelmeskedéssel tudjuk eggyé olvasztani újra azt, ami kettévált. Az a vibrálás, az az örök keresés, ami Férfi és Nő között van, egyetlen egy okot mutat fel: Eggyé válni az Istenivel. Hogy a két világ, a Férfi és a Nő világa újra Egy legyen. Egy áldott, megszentelt Isteni világ. S hogy a legfontosabb erő és ösztön ami minden földi lényt hajt ennek a beteljesítése. És ezért keresi folyton a Férfi a Nőt, s a Nő a Férfit. S a Mester most egy pillanatra azt érezte, mintha ő megtalálta volna azt a Nőt Adilaksmiban. Akivel az összeolvadás, az eggyé válás, az Isteni jelenlét megtörténik. 

Furcsa volt magának ez a gondolat, hiszen minden egyes tanítványával, minden egyes alkalommal száz százalékosan elérte az Isteni Tudatot, az Egységélményt, az Egységben való ringatózást. Mindenkivel… Odaadott mindent a pillanatba. Megtanított minden tudást, s az érzéssel, az eggyé válással, az Egy Isteniben való ringatózással húzta föl magával a tanítványt, hogy ő is ismét az Egység Terében tudjon ringatózni. 

De mégis tegnap, amikor meglátta, érintette, megízlelte ezt a gyönyörű Nőt, olyan volt, mintha valamilyen plusz fűszer érkezett volna. Mintha valami, ami eddig nem volt, vagy amit eddig nem engedett meg magának most megengedődött volna. Furcsán érezte magát, mert egyik része tudta, hogy mi történik, a másik része pedig folyamatosan ellenőrzés alatt tartotta ezt a részt. Hiszen ő a Mesterek Mestere, a Tantra Nagymester, kinek az élete a tanítás, a tudás továbbadása minden élő boldogságára. Fegyelmezett volt. Végtelenül lojális, nyitott és tiszta. Mégis… most úgy érezte, hogy valami történt. Valami olyan puhaság, valami olyan nyugalom és mégis izgatott vibrálás, ami eddig nem volt az ő terében. Úgy gondolkodott erről, hogy Shíva Isten bizonyára új próba elé állítja, ahol megmutathatja, lénye lényegét és tudása mélységét. És a végső konklúzió az lett ,hogy a Mester is Ember … a Földön élő fizikai világ Embere ….

Magában azt gondolta, hát legyen. Legyen ez a csodálatos új tapasztalás. Hiszen, ha őszinte akar lenni, minden egyes tanítványával újabb és újabb szintekre jutott. Újabb és újabb tapasztalatokat szerzett. Újabb és újabb mélységeket és magasságokat járt meg. És mindig volt valami, ami más mint ami eddig volt. Minden egyes tanítványa különleges és egyedi. Gyönyörű lótuszok. Szépséges IstenNők. S aki idekerül hozzá, ő már valóban magas szinten jár a Tantra ösvényén. Úgy érezte, készen áll a feladatra, hogy képes uralni az erőit, változtatni, odaadóvá válni, s hogy Adilaksmit szépséges Tantra Mesternővé avatni. 

Hálatelt szívvel köszönte meg a napot, majd elindult a hálótermébe. Érdekes izgatottság volt a szívében és a medencéjében a hasi területén. Néhányat kellett is lélegeznie ahhoz, hogy helyreálljon az egyensúlya. Tudta, ha belép a hálótermébe már nem lesz egyedül. 

A hálóterembe lépve a finom gyertyák ölelésében Adilaksmit látta, aki édesdeden aludt. Meztelen volt és ki volt takarózva. A Mester csodálattal nézte. Megérintette a homlokát, megfogta a pulzusát. Azt érezte, hogy teljes a nyugalom, hogy minden rendben van. Levette hát ő is a hálóköntösét és meztelenül bújt Adilaksmi meztelen teste mellé. Betakarta magukat és átölelte a finom, puha gömbölyű női testet. Érezte, ahogy a bőrük találkozása tüzet indít el a testébe… ahogy elkezdi felkorbácsolni a vágyát… s ahogy odabújt és megérezte a citromos bazsalikomos illatot Adilaksmin… teljesen elveszítette az eszét… Úgy érezte, hogy nagy leckét kap. Hiszen tegnap ezért maradt el a mahituna… mert Adilaksmi nem uralta az erőit… s most ő érzi azt, hogy a lingamja erősen és mereven reagál Adilaksmi finom puha testére. 

Megélvezte a pillanatot, odabújt hozzá és magába szívta az illatát. Ölelte, és közben lélegzett, hogy lecsitítsa magát. Erős volt benne az érzet, a csók vágya. A finom nedves combok közötti előrehatolás. Hogy szétnyissa a szirmokat és finoman behatoljon, hogy megérezze, ahogy a belső kelyhek ölelik és szorítják. Hogy finoman eggyé olvadjon az Istennel Adilaksmival, hogy oda tudja neki adni gyógyító ondóját, hogy megfürdesse a méhét. Erős volt a kívánalom benne. Erős volt, hogy érintse a mellét, hogy piciny csókokkal kényeztesse az egész testét. Hogy finom olajjal kenje be a testét és a saját testével finoman végig úszva masszírozza egy teljesen különleges masszázzsal Adilaksmi testét. Hogy a bőr a bőrhöz érjen, s az olajjal sikamlósan áramoljon. Kívánta azt, hogy érintse a yónikáját, hogy megfoghassa, hogy finoman végig simítsa. És azt is kívánta, hogy megérezze a nedvességét, hogy megkóstolja, hogy megérezze az illatát, hogy belebújjon teljesen, hogy a nyelvével és az ajkaival örömökhöz, gyönyörökhöz jutassa Adilaksmit. Hogy megélhesse az orgazmus mind a kilenc szintjét. Hogy megtanulja, magába szívja az Isteni létezés valamennyi eszenciáját. 

De a legjobban most azt kívánta, hogy finoman, de határozottan belebújjon a lingamjával Adilaksmi forró nedves és szűk finom yónikájába. Egy pillant volt csak amíg ezek végigáramoltak a gondolati mezőkön és a teste reagált rá. De aztán máris belelélegezte magát abba az állapotba, hogy Adilaksminak nyugalomra, gyógyulásra van most szüksége. Hogy nagyon fontos, hogy aludjon hogy pihenjen. És hogy finoman lépésről lépésre kell megismerniük egymást. S neki nagyon bölcsen és nagyon tisztán kell eljárnia. Hogy saját magának is fékeznie kell ezt a nagyon erős, elementális vágyat. Lélegzett mélyen, ölelte női részét, finoman lecsillapodott…

Majd álomtündérek keringnek körülötte és finoman, boldogan el is aludt…

Tetszett a poszt? Oszd meg az ismerőseiddel!

Share on facebook
Facebook
Share on google
Google+
Share on twitter
Twitter
Share on linkedin
LinkedIn

Az oldalon található tartalmat szerzői jog védi !
A különböző közösségi oldalakon való megosztásuk
a szerző nevének feltűntetésével engedélyezett és ingyenes.
Minden egyéb felületen (weboldal, magazin, újság, rádió, tv, blog etc.)
való megjelenésért a szerző írásai, és az írásokból idézet rövidebb,
hosszabb gondolat csakis és kizárólag honorárium ellenében publikálható.
A szerzői jog figyelmen kívül hagyása jogi következményeket von maga után.
A szerző elérhetőségei: +36 30 658-86-68, info@padmashrishakti.hu

KAPCSOLÓDJ VELEM

Elmúltál már 18 éves?

Nem Igen

error: A tartalom szerzői jogvédelem alatt áll!

Pin It on Pinterest